,, Még mindig kómában, de mégis ébren... Miért nem hallanak s tudják, hogy én hallom őket? ''
Egy autóbalesetet szenvedett lány, aki hosszú kómába esik, de valamely csoda folytán közben felébred, és kívülről látja magát.
Julienak meg kell küzdenie...
Visszaszaladtam a pulthoz majd újra a kis papírra tekintettem.
Macey Wright-kórterem 31 Helen Wright-kórterem 32 Philip Wright-kórterem 40
Fejben megjegyeztem a három számot majd eldöntöttem kit nézek meg először. Macey lesz az.
Miközben kerestem a 31-es kórtermet folyamatosan pörgött az agyam. Mivan ha meghalt? Mit fogok csinálni? Valószínűleg összeomlok.. Hamar megtaláltam Macey szobáját s legnagyobb szerencsémre az ajtó nyitva volt.Pár perc hezitálás után beléptem.
Ott volt. Mellette a gép egyenletesen zúgott. A kezén s fején apró sebek és hegek. Az orrán egy tapasz volt minden bizonnyal eltört. Nem láttam komolyabb sérülést, ezért megkönnyebültem. A legjobb barátnőm él, és sikeresen megúszta a balesetet. Odalépkedtem az ágyához s szorosan megszorítottam a kezét.
-Itt vagyok Macey. Minden rendben lesz.-suttogtam neki.
Egy ideig bent voltam, de aztán eszembe jutottak a többiek. Elköszöntem Maceytől és sietve lépkedtem a 32-es terem felé.
Az ajtó zárva volt a redőny pedig lehúzva. Apró fénysugarak jelentek meg a padlón. Tudtam, hogy ez azt jelenti Helent éppen műtik.
Elindultam miszerint majd később visszajövök. Macey apukája következett, Philip.
Megérkeztem a 40-es kórteremhez, de az ajtó zárva volt. Benéztem a kis üvegablakon és egy hosszú, fekete zacskót pillantottam meg.
Azt gondoltam nem. Ez nem lehet ő. De akkor mégis hol van?!
Pár ember közeledett felém s bementek a szobába. Lassan ráemelték a zacskót egy kocsira majd kitolták.
-Nem nem neeem.-ordítottam már könnyezve.
Persze senki sem hallotta.... Végignéztem ahogyan eltolják a halott testet majd eltűnnek.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Philip..-nyögtem ki utoljára majd térdre rogyva zokogni kezdtem.
