A Trónörökös (1. évad)

~16~

Reggel kicsit nyúzottan ébredtem, de nem zavart, mert éreztem, ahogy Kellin simogatja a vállamat és néha a hajamat. Mikor észrevette, hogy felébredtem, a fülemhez hajolva suttogni kezdett.

- Jó reggelt napfény!- a hangja rádöbbentett, hogy mi történt este, így felé fordultam.

- Szia!- mosolyogva felültem és a szemeimet dörzsöltem.

- Hogy aludtál?- kérdezte és a hátamra simított, amit nem fedett semmi. Kicsit fáztam, így visszafeküdtem Kellin mellé.

- Jól. És te?- hozzábújtam, ő pedig átölelt.

- Egy hercegnő mellett? Állati jól.

- Ennek örülök- mosolyogva a vállára hajtottam a fejemet- Viszont valamit tudnod kell.

- Hallgatlak- a mellkasára tettem a kezemet, amit ő kihasznált és összekulcsolta az ujjainkat.

- Nekem ez volt az első.

- Nem hiszek neked- halkan nevetni kezdett- Nem létezik, hogy egy ilyen lány, mint te..

- Pedig igaz! Az első csókomat is neked adtam.

- Megrontottam a világ legjobb nőjét? Ez de menő!

- Ha! Ha! Vicces vagy- mondtam gúnyolódva és lehunytam a szemeimet.

- Jó, akkor csak a Föld legjobb nőjét. Ki tudja? Lehet, hogy valahol van egy űrlény, aki csinosabb nálad...

- Abba hagynád? Éppen a kedvenc énekesem karjaiban vagyok- reméltem, hogy ezzel majd befogom a száját, de neki jobb módja volt erre. Elengedte a kezemet és az államra simítva felemelte a fejemet. Egy pillanatra láttam a tekintetét, amiben olvasható volt, hogy pontosan mit akart. Ez után letámadta az ajkaimat és heves csókcsatába kezdtünk, ami hosszú percekig tartott.

- Maya! Figyu, jó nagy gáz van..- rontott be Alex, de amint meglátta, hogy mi folyik köztem és Kellin közt, kicsit zavartan megköszörülte a torkát. Ellöktem magamtól Kellint és rémülten Alex felé fordultam.

- Mi történt?- kérdeztem siettetve őt.

- Joseph be akarja jelenteni az eljegyzéseteket, ami állítása szerint a bál alatt történt meg.

- Hogy mi?!- kiszálltam az ágyból és magamra kaptam az első pólót, ami a kezembe akadt. Persze Kelliné volt, így szerencsére lelógott a combom feléig. Hirtelen olyan méreg fogott el, hogy nem gondoltam át semmit, csak elindultam megkeresni a herceget. Az egész személyzet nagyot nézett, mikor megláttak engem egy szál pólóban, kócos hajjal és oldalra csúszott tiarával, ami már szinte hozzánőtt a fejemhez.

- Maya?- kérdezte a királynő, mikor meglátott.

- Hol van Joseph?- kérdeztem nem törődve azzal, hogy mit gondolhat rólam.

- Hogy nézel ki? És mégis hova tűntél este?- esett nekem, így ismét fel kellett tennem a kérdést.

- Hol van Josepf?!

- Itt vagyok.. drágám- hátulról átölelt, én pedig kapásból felé fordultam és egy jól irányított mozdulattal orrba vágtam.

- Nem vagyok a drágád.. sem a menyasszonyod. Még is honnan jött a nagy ötlet a hazugsághoz?- kezdtem a kiabálást, de időben észbe kaptam és lenyugtattam magam egy nagy levegővel, amit lassan fújtam ki- Nem lényeg. Az eljegyzést a fejedben most szépen felbontod és felejts el.

- Remélem felkészültél, mert ha te és én trónra kerülünk, iszonyatosan megbánod majd ezt a döntést- jelentette ki vérző orral, majd elviharzott.

- Ne aggódj drágám, csak a szája nagy- mondta a királynő és a vállamra tette a kezét- Most úgy szólok hozzád, mint a nagymamád. Ez klassz volt.

- Köszönöm- mosolyogva néztem rá és kicsit megnyugtatott, hogy kivételesen mellém állt. Sejtettem, hogy ő is csak elviseli.

- Ha nem bánod, a mai napot egy különleges vendégemmel töltöm és szeretném, ha zavartalan napunk lenne- mondtam, amire csak egy bólintást kaptam válaszul. Ez után visszamentem a szobámba, ahol Alex és Kellin beszélgettek. Jó volt látni, hogy így összehaverkodtak, hiszen a legjobb barátomról és életem legmeghatározóbb énekeséről volt szó. És az, hogy ez a két ember találkozott, maga volt a paradicsom számomra.

- Végre itt vagy- mondta Kellin- Nem is mondtad, hogy a legjobb barátnőd ilyen elbűvölő.

- Nem kérdezted-leültem az ágyra és elkezdtem kiszedni a hajamból a tiarát.

- Ne nyalizz Kellin, mert az nagyon zavar- mondta Alex és felállt.

- Felix hogy van?- kérdeztem.

- Még alszik.. és olyan cuki. Tegnap este együtt aludtunk. Végig ölelgetett- mondta elpirulva.

- Úgy ölelgetett téged, ahogy én Mayát?- kérdezte Kellin, ami viszont engem hozott zavarba.

- Fogd be!- kiáltottam rá teljesen vörös fejjel.

- Ezek szerint nem úgy- kuncogott Alex- De most megyek, mert Felix bármikor felébredhet.

- Oké, menj csak- gyorsan megöleltem és ez után Alex lelépett, én pedig bebújtam Kellin mellé az ágyba.

- Most mit akarsz csinálni?- kérdezte.

- Nézzünk valamit?- amint kimondtam eszembe jutott, hogy mit nézhetnénk- Úr Isten! A szépség és a szörnyeteget!

- A filmet?

- Nem! A mesét, mert az a legjobb- előkaptam a laptopomat és már el is indítottam.

- Látom, nagy rajongója vagy- állapította meg mosolyogva és amíg állítgattam a képernyőt, ő a hátamat puszilgatta. Végül hátradőlve és összebújva elkezdtük nézni. A kedvenc mesém volt, így nem tudta elterelni semmi a figyelmemet. Még az sem, hogy Kellin végig simogatott.

- Most jön a kedvenc részem!- kiáltottam fel, mikor Lumiere és Cogsworth "Be our guest" című dala jött.

Végig énekeltem és mutogattam Kellinnek, ami láthatóan tetszett neki, mert egy részt velem együtt énekelt. Jó volt, de egy külső szemlélő szerint hülyén festhetett, hogy egy felnőtt férfi és egy még kiskorú lány együtt énekel egy Disney dalt. De szerencsére csak egy szemtanúnk volt, aki a nappali őr volt. Tőle meg nem tartottam.

- Olyan hülye vagy- mondta Kellin, mikor a dalnak vége lett.

- Te még hülyébb vagy, mert ugyanazt csináltad, mint én- vágtam vissza. A vitánkat egy gyors csókkal zártuk le és ez után már nem történt említésre méltó esemény. A mese végén én sírtam, de nem tudtam leplezni, mert Kellin hallotta a halk szipogásomat és lenézett rám.

- Ne sírj! Boldog vége lett- mosolyogva az arcomra puszilt.

- Tudom, de annyira.. megható- szipogtam tovább.

- A hercegnők összetartanak?- kérdezte, majd halkan felröhögött. Összeérintette a homlokunkat és a szemembe nézett.

- Mi az?

- Csak az a kérdés merült fel bennem, hogy ha a rajongóm vagy, akkor te vagy az én hercegnőm?- ez ismét zavarba hozott, így csak úgy tudtam válaszolni, hogy megcsókoltam. Ő rákontrázott és a derekamat átölelve egyre jobban elmélyítette. Egy érdekes érzés lett rajtam úrrá, amivel jött a nyugalom is, hiszen biztonságban éreztem magamat a karjaiban. Meg tudtam volna szokni. Viszont nem értettem, hogy mi lett velem. Egészen addig irtóztam a szerelem szó hallatán, most meg itt fekszek egy pasi alatt és érzem, hogy halálosan beleszerettem.