A Trónörökös (1. évad)

~22~

Csak néztem őt és éreztem, hogy igent kell mondanom. A szívem viszont azt súgta, hogy nem ő az, akit szeretek. A boldogságom kulcsa nem az ő kezében van. Megköszörültem a torkomat, majd becsuktam a legyezőt.

- Egy vadidegent akar feleségül venni?- kérdeztem higgadtan.

- Kérem felség, ön tökéletes feleség lenne. Az sem zavarna, ha száz szeretőt tartana, csak az enyém legyen a keze- a kezében a kinyitott dobozt becsuktam.

- Talál mást. Én nem vagyok hajlandó igent mondani valakinek, akit nem ismerek. A családom vagyona és hatalma pedig nem indok, hogy megkérje a kezemet, kivéve, ha egy gerinctelen élősködő. Most pedig ha megbocsát, hagyjon magára egy összetört szívű boldogtalan hercegnőt- álltam fel, majd szigorúan a szemébe néztem.

- Az ön szívére én vagyok a gyógyír..

- Én megpróbáltam udvarias lenni- sóhajtottam, majd hangnemet váltottam- Húzza a farkára a gyűrűjét és menjen a picsába!- a szavaimon meglepődött, de értette a célzást és távozott. Mikor egyedül maradtam, összefontam magam előtt a karjaimat és kitört belőlem a hisztérikus sírás. Szükségem volt valakire, akit őszintén szerettem. Arra, aki elhitette velem, hogy létezik a szerelem. Aki boldoggá tett, majd végül a földre dobott, mint egy használt rongyot. Kellin Quinn. Nem Cameron, akiért elméletileg küzdöttem. Őt is szerettem, de nem úgy, ahogy gondolta.

- Maya!- szólított meg egy hang, ami ismerősen csengett. Felé fordultam és a nénikémmel találtam szembe magam. Anne néni semmit se változott, amíg nem láttam. A kezében ott pihent az általam megmentett kis kutyus, aki engem látva boldog és nyugtalan lett.

- Anne néni!- odasiettem hozzá. Letette a kutyust és szorosan átölelt. Én sírva borultam a vállára.

- Drágaságom! Mi a baj?- vigasztalóan simogatni kezdte a hátamat.

- Vissza akarom kapni őt- suttogtam, de alig lehetett érteni.

- Maya, te lázas vagy. Most azonnal pihenj le és nyugodj meg- aggódva a szemembe nézett, de én a földre csúszva tovább sírtam- Drágám, én nem ismerek rád. Így tönkretett az az énekes fiú? Nem ilyennek ismertelek meg.

- Szeretem őt- motyogtam, majd a kutyus elkezdte lenyalogatni a sós könnyeimet.

- De ő egy idióta. Nehéz, de büszkének és erősnek kell maradnod. A gúnyneved az lesz, hogy "Maya, a sírós"- letérdelt mellém és a fejemet simogatta- Te trónörökös vagy. Ha ez kiborít, akkor mi lesz, ha trónra kerülsz.

- Kellin felesége leszek..

- Beszélsz hülyeségeket!- legyintett, majd felsegített a földről- Ugye nem feküdtél le vele?

- De igen. Az volt a nászéjszakánk..

- Te megbolondultál- fogta a fejét, majd bekísért a szobámba. A szobalányt megkérte, hogy hozzon lázcsillapítót, mert felment a lázam a sírástól, ami nem múlt el könnyen. Bevettem a gyógyszert és az ágyon fekve álomba sírtam magam. Másnap reggel arra ébredtem, hogy a kutyus rajtam fekszik és vidáman csóválja a farkát. Végigsimítottam a hátán, majd felültem. A fejemen hideg borogatás volt, ami már nem volt annyira hideg, így levettem. Mellettem Anne néni aludt a fotelban ülve. Szegényre nagyon ráijeszthettem előző nap, ha ennyire vigyázni akar rám. A kutyust letettem az ágyra magam mellé, majd felkeltem. A ruha már nem volt rajtam, így egy köntöst vettem fel és az egyszarvús mamuszomban kimentem a folyosóra. A konyha felé vettem az irányt és közben reméltem, hogy nem futok össze senkivel. Szerencsére nem, így nyugodt volt az utam. Csináltam egy kávét, de kivételesen rumot öntöttem bele. Leültem az ebédlőbe, ahol a konyhán dolgozó cselédlányok sorra kínáltak jobbnál jobb ételekkel. Egyiket sem fogadtam el, mert nem volt semmi étvágyam. Igazából ha lett is volna, akkor sem bírtam volna enni egy falatot se, mert a gyomrom azonnal összeszűkül, ha Kellinre gondolok. Csak ültem a rumos kávém fölé hajolva és potyogni kezdtek a könnyeim. Néha szipogtam egy kicsit és próbáltam nem sírógörcsöt kapni ismét. Az idő így telt egészen addig, amíg a királynő meg nem jelent.

- Maya! Hallottam, hogy tegnap visszautasítottad a gróf fiának a házassági ajánlatát. Pedig milyen szép pár lennétek- leült az asztalhoz, de észre se vette, hogy nem figyelek- Azt ígérte, hogy mindent megtesz majd érted, én pedig az áldásomat adtam rátok. Adj neki egy esélyt kérlek. Nem olyan rossz ember, mint amilyennek tűnik. Őszinte rajongást láttam a szemében, amit te váltottál ki belőle. Folyton a ruhádról és az alakodról beszélt. Azt mondta, hogy ilyen erős kisugárzású lányt még életében nem látott még és igaza van. Úgy érzem, egy magabiztos és erős királynővel lesz gazdagabb Anglia- rám pillantott és ekkor látta, hogy teljesen szét vagyok esve- Elszóltam magam? Így megvisel a felelősség terhe?

- Tessék?- néztem fel a kávémról.

- Jaj, kedvesem! Igazán ne bántson a tudat, hogy visszautasítottad Patric ajánlatát. Ha az apja vére van benne, akkor pár év és egy lecsúszott alkoholista lesz.

- Ki az a Patric?

- A gróf fia.

- Oh! Tegnap nagyon bunkó voltam vele. Kérj tőle bocsánatot a nevemben.

- Megteheted személyesen. Ma veled tölti a napot, így iskolába sem mész. Az igazgató volt olyan kedves és leigazolta, hogy nyugodtan ismerkedhessetek.

- Nem úgy volt, hogy a jövőben alkoholista lesz?- kérdeztem és beleittam a kávéba.

- Kedvesem, ide érzem a rumot. Aki a jövőben alkohol gondokkal küzd majd, az te leszel- mondta a királynő- Az a huligán is csak azért kell neked, mert ugyanolyan életmódot folytatsz, mint ő.

- Hát ez felháborító- csaptam az asztalra a már üres bögrét- Én nem vagyok olyan, mint ő. Én tisztelem az emberek érzéseit- amint kimondtam, eszembe jutott az összes ember, akit eddig megbántottam- Jó, hagyjuk!- felálltam, majd az etikettnek ellentmondva, hátat fordítottam a királynőnek és úgy távoztam. A palota hátsó teraszára léptem ki, ahol a vastag márványkorlátnak támaszkodtam. A kert tele volt színes és illatos virágokkal, aminek a nagy része ritka és védett. Sose értettem, hogy miért kell védeni bármit is. Ha nem tudja megvédeni magát, növesszen tüskét, vagy termeljen mérget, de ne tőlem várja a védelmet. Mondjuk lehet, hogy engem kéne védett állatnak nyilvánítani. Ezért nem szerettem soha szerelemből senkit. Tudtam, hogy elgyengít majd és ha támadás ér, akkor meg kell valahogy védenem magam, amihez gyenge leszek. Tudom, hülye felfogás, de ez van. Hirtelen két kéz simított végig az oldalamon fel a vállamig, majd a karomat egészen le a kézfejemig.

- Hercegnő! Végre újra láthatom- suttogta a fülembe egy hang.

- Kellin, te vagy az?- suttogtam vissza.

- Igen...