A Trónörökös (1. évad)

~28~

Kellin és én nem tudtunk sokáig kettesben maradni, mivel én voltam a házigazda. Ő az oldalamon maradt és segített tartani bennem a lelket. Az utolsó vendég távozásával véget ért a rémálom egy része. A személyzetnek ki lettek osztva a feladatok, így nekem már csak vissza kellett vonulnom a szobámba és készülnöm a következő csapásra. Kényelmesebb ruhába bújtam és az olvasó-szemüvegemet felvéve az íróasztalomhoz ültem. Elkezdtem fogalmazni a tanácsnak Alex összes elkövetett hibáját. Remegő kézzel írtam le szépen sorra a szavakat, amik tollvonásról tollvonásra sebezték meg a szívemet. Aláírtam és letettem a tollamat. Felvettem a papírt és átolvastam. Az asztalra könyökölve kibukott belőlem az addig visszafogott sírás. Nem akartam elhinni, hogy ide süllyedtünk mindketten. Letettem az asztalra, majd felálltam, hogy átmenjek Alex szobájába. Félve kopogtam a hatalmas ajtón, ami mellett még kisebbnek éreztem magam. Alex kinyitotta és mérgesen végig mért.

- Most nem érek rá- mondta, majd rám vágta az ajtót. Nem zárta be, de hallottam, ahogy elsétál. Benyitottam és be is mentem. Éppen a bőröndjébe pakolt.

- Alex. Szeretném ezt megbeszélni.

- Felesleges! Te már elhatároztad magad. Gondolom úgy is kitúrsz a palotából, hogy elkerüld a konfliktust. Ahhoz nagyon értesz- mondta, miközben a pólóit pakolta be.

- Figyelj, én ezt nem így terveztem, de tiszteletben tarthatnád...

- Tiszteletben tartani? Még is eszedbe jutott tiszteletbe venni azt, hogy esetleg nekem is vannak szükségleteim?- egyre feljebb emelte a hangját- Nem veszed észre, hogy minden a te hibád? Amióta hercegnő vagy engem nagy ívben leszarsz. Persze ítélkezni nagyon tudsz. Ne hidd,hogy nem hallottam, amiket Vicnek és Justinnak mondtál. Egy igaz barát nem mond ilyet. Amikor beköltöztünk ide, szinte semmibe veszel. De mindegy! Biztosan bennem van a hiba, hogy engem tartasz szar alaknak.

- Alex..- szóltam közbe- Ez nem rólam szól. Az unokatestvérem állítólag a pasid, de szinte bárkivel képes vagy megcsalni.

- Azt figyelembe vettem, hogy Kellinnel ne..

- Jaj, Alex! Olyan ostoba vagy- a homlokomra csaptam- Leszarom, hogy kivel. Engem az zavar, hogy megcsaltad.

- Ostoba vagyok? Mesélj még. Minek tartasz?- a beszélgetés kezdett rossz irányba menni, így inkább vettem egy nagy levegőt.

- Én próbálom helyrehozni a hibáinkat, de meg se próbálsz meghallgatni, pedig egész eddig a panaszkodásodat hallgattam.

- Te hallgattad az én panaszkodásomat?- itt elvékonyította a hangját- Jaj, Cameron meghalt.

- Ne merd kiejteni a nevét!

- Mert mi lesz?- szorosan elém sétált- Cameron tudod mit szeretett benned a legjobban? A koronát. De elárulom, hogy te leszel Anglia szégyene. Hercegnőként is egy csődtömeg vagy, hát akkor mi lesz, ha megkoronáznak? Én ezerszer jobb uralkodó lennék. Én tudom befolyásolni az embereket. Még Cameront is. Ő volt a kedvenc szeretőm- minden mondatán egyre jobban húztam fel magam, de az utolsó mondatánál elszakadt a cérna. Nem gondolkodtam, csak lendült a kezem és az arcán csattant. A pofon nyoma vörösen izzott a bőrén, mint a méreg, ami bennem volt.

- Ezzel befejeztem. Békülni jöttem, de csak azt értem el, hogy egy életre gyűlöljelek.

- Csak tessék! De nem változtat a tényen, hogy szánalmas vagy- inkább nem szóltam vissza erre, csak visszamentem a szobámba. Az őr, aki a szobámban állt, csak megvetően nézett, de nem törődtem vele.

- Maya, végre visszajöttél!- mondta Kellin mosolyogva. Csak a karjaimba vetettem magam és tehetetlenségemben sírni kezdtem- Mi a baj?

- Minden. Az életem el van cseszve..