A Trónörökös (1. évad)

~21~

Az óráim végeztével Cameronhoz sétáltam, akit egész nap elhanyagoltam. Elég szarul éreztem magam, amiért mindenkit elé helyeztem, pedig a közelemben volt végig. Kicsit megböktem a vállát, majd játékosan elmosolyodtam.

- Menjünk a könyvtárba kutakodni?- kérdeztem, de csak rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel.

- Alex?- kérdezte.

- Felix elvitte ebédelni- válaszoltam, majd közelebb léptem hozzá- Megyünk a könyvtárba?

- Ja, bocsi, de mennem kell. Tudod, még mindig a kávézóban dolgozok- mondta, majd sietve elment.

- Cameron..- szóltam utána, de tudtam, hogy már nem hallja és nem jön vissza. Egyedül kellett elindulnom a könyvtárba, hogy a királyi család mocskos titkaira fényt derítsek. Beléptem a hatalmas fehér ajtón, majd a könyvtároshoz léptem.

- Hercegnő!- hajolt meg mosolyogva a középkorú nő- Miben segíthetek?

- Hallottam róla, hogy a könyvtárnak van egy része, ahova csak a családom tagjai léphetnek be.

- Oh, igen. A Windsor család iratraktára. Látni óhajtja?- tette fel a nyilván felesleges kérdést.

- Igen- vágtam rá határozottan. A nő egy kis lakatos szekrényből kivette a kulcsot, majd elindult a könyvtár egyik polcokkal kirakott alagúton. Szorosan mögötte mentem, közben pedig a ruhámat igazítgattam, mert a szoknyám felcsúszott. Illetve úgy éreztem. Egy ajtó előtt megálltunk, majd felém fordult.

- Ha végzett, kérem zárja be az ajtót. Iratot nem hozhat ki, de a legelső polcról bármit magával vihet- közölte, majd a kezembe adta a kulcsot.

- Köszönöm!- bólintottam, majd beléptem az irattárba. Rengeteg polc volt ott, tele könyvekkel és mindenféle mappával. Csak a könyvgerinceket néztem végig, amiből tudtam, hogy nem ez a téma érdekel. Legendák, családfa, meg ilyesmi. Beljebb mentem, ahova a fény már alig ért el a polcok miatt. Szerencsére egy elektromos lámpás volt a falra akasztva, így meggyújtottam. A hirtelen fény majdnem elvakított. Mikor magamhoz tértem, észrevettem, hogy egy állvány van a falnál, amin egy nagy könyv pihent. Ahol nyílt volna, ott három különböző lakattal volt lezárva. A cím nem volt feltüntetve egyik oldalon se, de éreztem, hogy ez a könyv kell nekem. Tudtam, hogy ezt nem hozhattam ki, de bevettem a táskámba és eloltottam a lámpást. Amint kialudt, már mentem is kifelé. Bezártam az ajtót, de ekkor valaki letámadott.

- Hercegnő! Végre megtaláltam- hallottam meg Eric hangját, ami a frászt hozta rám. A szívemhez kapva fordultam felé.

- Már elnézést!- szóltam rá ingerülten.

- Bocsásson meg felség, csak át akarom adni a gróf fiának az üzenetét. Azt kérte, hogy viseljen fűzős ruhát, aminek a szoknya része érjen le a földig- amint ezt kimondta, azonnal felkaptam a vizet.

- Meg a kis faszom- mondtam kiakadva.

- Kérem felség!- nézett rám nagy szemekkel- Ez nem nekem fontos, hanem önnek.

- Nekem miért lenne? Ha ismerkedni akarnék, már megtettem volna.

- A gróf fia személyesen kérte a találkozójukat- a szavaira csak felsóhajtottam és a tiarát levéve a fejemről, a kezébe nyomtam.

- Legyen! De ha nem lesz szimpatikus, akkor középkori eszközökkel kínozlak meg- közöltem vele, majd a kulcsot leadva a könyvtáras nőnek, távoztam. Minél hamarabb a palotában akartam lenni, hogy feltörhessem a lakatokat és kiderítsem, hogy mi lesz a következménye, ha Cameron és én összejövünk. És hogy kiderítsem, hogy történt-e már erre példa a múltban. Talán a múlt megmutatja, hogy a bizonyos helyzeteket, hogyan kezeljem. Ahogy a palotába siettem, éreztem, hogy nem lesz időm a találkozóig. A kapukat automatikusan kinyitották nekem, amin lélekszakadva rohantam át magassarkúban. A bejáratnál viszont meg kellett állnom, mert a királynő várt rám.

- Maya kedvesem! Mi okod van erre a nagy sietésre?- kérdezte mosolyogva.

- A gróf fiával kell ütköznöm és rengeteg házim van. Bocsásson meg!- meghajoltam, majd rohantam tovább. Az egész palota hangos volt a cipőm kopogásától de nem nagyon tudott érdekelni. A szobámban letettem a táskámat és kivettem a vastag könyvet. A zárakkal kezdtem el bajlódni egy hajcsattal, de mikor majdnem sikerült kinyitnom az elsőt, valaki kopogott.

- Egy pillanat- kiabáltam,majd a párnám alá dugtam a könyvet. A szobámban szobrozó őrt megkértem, hogy nyisson ajtót, amit azonnal meg is tett. A küszöböt az én bolondos divat-tanácsadóm lépte át.

- Felség! Hallottam, hogy a gróf fia beszélgetni szeretne önnel. Olyan ruhákat készítettem ki, hogy a fiatalember lehidaljon a látványától- magyarázta és egy guruló fogast húzott be a szobámba- Ezek a legjobb ruhák erre az alkalomra.

- Remek! A disney kurva stílus, vagy csak kurva?

- Az első- nevetve levett három ruhát- Vegye fel ezeket és meglátjuk.

- Oké- elvettem az egyiket és gyorsan átöltöztem. Szerencsére April segített megkötni a fűzőt.

- Jó. De nem elég jó- nézett végig rajtam April. A másik két ruha sem volt jó fazonra, vagy színre. Én is körbenéztem a fogason, majd lekaptam egy vörös ruhát.

- Nahát!- nézett végig rajtam April- Ez a szín és ez a fazon annyira jól néz ki önön.

- Köszönöm, de most csak az érdekel, hogy legyek túl ezen az egészen. Sok dolgom van- mondtam, majd felvettem egy piros magassarkút, hogy mégse cipő nélkül menjek. Elindultam a társalgó felé, de a királynő csatlakozott hozzám.

- Maya, ha a fiúval beszélsz, mindig nézz a szemébe. Ne fordíts neki hátat! Mosolyogj, de ha nevetsz, akkor nyisd ki a legyezőt és rejtsd el a szádat. Gyönyörű mosolyod van, de így illik. A legfőbb dolog pedig, hogy légy kacér- hadarta az intelmeket, amikkel már tele volt az a bizonyos padlás.

- Nem tudtam, hogy a hercegnőknek kurvák módjára kell viselkedni- mondtam mérgesen és elvettem tőle a legyezőmet- Megbaszatni nem fogom magam, legyen akármilyen jó pasi- szögeztem le, majd miután bejelentették az érkezésemet, mindenkit magam mögött hagyva léptem be a társalgóba. A vörös ruha csak jobban kiemelte a dühtől lángoló tekintetemet, amit a határozott lépteimmel megfűszereztem. Egy nálam nem sokkal idősebb egyenruhás férfi fogadott. Az arca borostás, a haja mogyoróbarna és a divat szerint beállított. A szemei pedig világítóan kék volt.

- Felség!- hajolt meg előttem, miközben kezet csókolt- Ha lehetek olyan szemtelen, megjegyezném, hogy pontosan így képzelek el egy tökéletes koronahercegnőt.

- Hagyja a nyalizást- szóltam rá, majd elhúztam a kezemet.

- És a stílusa is egyedi. Ahoz képest, hogy nem fűzős a ruha, gyönyörű alakja van- folytatta a bókolást, ami kicsit zavart.

- Megmondja végre, hogy mi oka volt idejönnie, vagy tovább nyalizik?- kérdeztem ingerülten.

- Elnézést, de önre nézek és eláll a lélegzetem- kihúzta magát, majd az egyik fotelre mutatott, hogy foglaljak helyet. Kétszer se kellett mondani. Azonnal leültem és mivel melegem volt, kinyitottam a legyezőt, hogy lehűtsem felhevült testemet.

- Apám azzal a szándékkal küldött, hogy megkérjem a kezét- közölte,mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Én egyre erőteljesebb mozdulatokkal legyeztem magam.

- Ugye nem az enyémet?- kérdeztem meglepetten.

- De igen hercegnő- féltérdre ereszkedett, majd mélyen a szemembe nézett- Miss. Windsor! Hozzám jön feleségül?- egy kis dobozkát nyitott ki, amiben egy hatalmas kővel ellátott gyűrű volt. Én csak ültem és figyeltem a férfit, aki szinte könyörgött a tekintetével.