A Trónörökös (1. évad)

~19~

~Hétfő reggel

Már kora reggel ébren voltam és az iskolára készültem fel lelkileg. Ez a tanév úgy kezdődött számomra, hogy kiiratkoztam és reméltem, hogy erre már nem lesz bajom. De persze az élet úgy érezte, hogy keresztbe kell nekem tenni, így kénytelen voltam megbarátkozni a gondolattal, hogy vissza kell ülnöm még a padba. Az ebédlőben már ott várt engem a kávé és a reggeli, amihez nem volt sok kedvem. Asztalhoz ültem és a kávémat szürcsölgetve elkezdtem lapozni az egyik magazint az asztalról. Persze, hogy az egyik fő téma én voltam. Csoda, hogy addig elkerültem azokat a platformokat, ahol híreket hoznak le.

- Hercegnő!- rohant az ebédlőbe April izgatottan. Letettem a bögrét és nagy szemekkel néztem rá.

- Na lökjed- mondtam, amire ő nagyot nézett. Még nem szokta meg a stílusomat. Viszonylag hamar túltette magát a nem királyi viselkedésemen, mert egy perc múlva már ismét izgatottan nézett rám.

- Megérkezett az iskolai egyenruhája és én mondom, fantasztikus. Még van időnk, szóval ha most felpróbálja, még át tudom szabni, ha valahol nem passzol.

- Köszönöm April, de most olvasok- mondtam és visszatértem a magazinhoz. Igazából csak a képet néztem, amin Kellinnel táncolok és nagyon boldognak tűnök.

- Felség, kérem!- lépett hozzám April. Sóhajtottam egyet és megittam a kávét.

- Na jó!- felálltam, majd elindultam vele a szobámban. Alig két perc telt el, de én már az egyenruhában álltam a szoba közepén, April pedig a szoknyámat igazította.

- Túl hosszú. Talán nem haragszanak meg, ha kicsit felhajtom- motyogta miközben gombostűvel megjelölte a szoknya jövőbeli alját.

- Jó reggelt!- lépett a szobába Alex, aki már rég az egyenruhájában feszített.

- Szia!- integettem mosolyogva- Hogy vagy?

- Beteg vagyok. Talán nem jó ötlet iskolába menni- elterült az ágyamon és úgy csinált, mintha halálos beteg lenne.

- Ahogy mondod- nevetve kibújtam a szoknyából és leültem mellé.

- Nem lehetnénk magántanulók?- tette fel a remek kérdést Alex, de csak a fejemet ráztam.

- Nem. Fontos dolgom van- mondtam és a telefonomat levettem a töltőről. April gyors léptekkel távozott a szobából, hogy megvarrja a szoknyámat. Az ajtó csukódása után Alex felült az ágyon és engem próbált elemezgetni, bár nem tudom, mi oka volt rá.

- Tudom, hogy az éjjel kiszöktél. Ugye nem titkolózol?- kérdezte aggódva. Az ajtóban álló őrre pillantottam, aki mereven engem figyelt. Legjobb barátnőmhöz közel hajoltam és úgy kezdtem el suttogni.

- Suli után az iskola könyvtárába megyek Cameronnal és körbenézünk, hogy miket titkol a királyi család. Most végre ki tudjuk deríteni, hogy miért nem lehetünk együtt- magyaráztam a lehető leghalkabban.

- És Kellin?

- Nem foglalkozok vele- vontam meg a vállamat, majd büszkén kihúztam magam- Bele kell törődnöm, hogy a királyi család tagjaként is ér majd csalódás, de túl kell lépnem. Lesz majd nagyobb problémám is, mint egy hülye kis zenész, aki csúnyán megalázott a népem előtt.

- Van benne valami, de azért ne legyél sznob- szólt rám Alex. Nem reagáltam rá, mert tudtam, hogy furcsa az ilyen megnyilvánulás tőlem. Inkább felálltam és a szekrényemhez lépve elkezdtem válogatni a cipőim között. A vörös és fekete egyenruhához egy fekete magassarkút választottam, ami nem sérti a szabályzatot. April hamar visszatért a szoknyámmal, így negyed óra sem telt el és már iskolára készen álltunk. A herceg természetesen készen állt az indulásra és már csak minket várt. Alex azonnal letámadta és megcsókolta.