A Trónörökös (1. évad)

~2~

A palota felé siettem, a meghívót szorongatva. Izgultam, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy a királynő mit akarhat. Talán valami rosszat csináltam? Hat az lehetetlen volt, hiszen nem tettem semmi törvénybeütközőt. A gondolataimat az zavarta meg, hogy a palota kapujánál találtam magam. Szerencsére az utolsó turistacsoport is végzett, így nem kellett sokat várnom a kapu nyílására. Végigsétáltam az előkerten, aminek a végében egy szigorú tekintetű nő állt. A haja fájdalmasan szoros kontyba volt fogva, a ruhája pedig egy egyszerű kosztüm volt, a mellkasán a kitűzővel. Megálltam előtte és vártam, hogy ő lépjen, mert nem nagyon tudtam kezelni a helyzetet.

- Üdvözlöm! Ön bizonyára Miss. Windsor- mondta, én pedig átadtam neki a meghívót.

- Igen.. De miért vagyok itt?- kérdeztem, de csak egy szúrós pillantást kaptam válaszul.

- A kérdéseit a királynőnek tegye fel, miután beszélt magával- mondta szigorúan és hátat fordítva nekem elindult befelé, én pedig követtem. A palota belúlről hatalmasabb volt, így csak egy porszemnek éreztem magam, aki szerencsétlenkedve sétál egy őrmester mögött, akit kirúgtak a kiképzőtáborból, mert túlzottan szigorú volt. Szóval ígéretesen kezdtem a palotában való karrieremet. A nő megállt, de mire észrevettem, már majdnem nekimentem. Viszont az agyam lépett és üzent a testemnek, hogy ha most nekimegyek, akkor meghalok. A hirtelen bekövetkező események sorozata miatt a lábaim elvesztették az önuralmukat, így összeestem a folyosó közepén.

- Basszus- sziszegtem a fogaim között.

- Na de Miss. Windsor!- fordult hátra a nő, de meglepődött, mikor nem talált meg abban a magasságban, amit megszokott pár perc alatt. Lenézett a földre és csak sóhajtott.

- Elnézést, de nem szeretem, ha hirtelen megállnak előttem- mondtam miközben felálltam.

- Jöjjön!- forgatta meg a szemeit és folytattuk az utat egy óriási terembe- Foglaljon helyet az asztalnál. Egy kérdőívet kellene kitöltenie, amihez megtalálja a papírokat és tollat.

- Ha annyira muszáj- leültem és elkezdtem átnézni a kérdéseket. Az egyiket hangosan felolvastam, mert nem hittem a szememnek- Ön szűz? Elnézést, de milyen értelemben?

- Mit gondol, mire célozhat?- kérdezett vissza unottan.

- Száj, hüvely, orr, fül, vagy valami más testnyílás?

- Miss. Windsor! Ha tovább rabolja az időmet, kénytelen leszek kitiltani önt a palotából- emelte fel a hangját.

- Jól van, na! Csak kérdeztem- mondtam felháborodva és bejelöltem az "igen"-t, hiszen még nem volt olyan pasim, akivel el tudtam volna veszíteni a szüzességemet. A kitöltött lapokat átadtam neki és felálltam.

- Nos, Miss. Windsor. Alig ismerem negyed órája, de elmondhatom, hogy a viselkedése nem megfelelő. A királynővel szemben kérem, válogassa meg a szavait és hallgassa végig. Ha pedig távozik, ne fordítson hátat. Szép lassan hátrálva távozzon, majd az ajtó csukódása után forduljon meg- magyarázta a papírra írt válaszaimat böngészve. Az egyiken elmosolyodott- Még, hogy hisz az unikornisokban!

- Most miért? A zebrákban is sokan hisznek. Pedig csak festett punk lovak rövid lábakkal- mondtam a lehető legnagyobb komolysággal.

- Ön tiszta édesanyja- állapította meg, az arcán folyamatos mosollyal, ami meglepően kedves volt. Viszont meglepett, mikor anyukámat említette.

- Maga ismeri?- kérdeztem, de ekkor a mosolya eltűnt.

- Kérem Miss. Windsor, kövessen- mondta komoran és mindketten indultunk is. Átsétáltunk egy újabb folyosón, ami kivitt minket a kertbe, azon belül is egy hatalmas teraszra, ahol a királynő tartózkodott a herceg társaságában. A nő bejelentett engem, így mindketten rám néztek. Elég bénán meghajoltam, amin a királynő csak mosolygott.