A Trónörökös (1. évad)

~12~

Mikor meguntuk a táncot, ami megjegyzem, igazán remek volt, leültünk a kiterített plédre és a napfelkeltét figyelve megreggeliztünk. Joseph nagyon jól megszervezte ezt a kis hajnali lovagolós pikniket. Távol a palotától egy eldugott csendes tisztáson, csak a madarak vidám csicsergését hallhattuk csak, szóval tényleg olyan volt, mint egy mese. A reggeli is finom volt, ami csak még tökéletesebbé tette a helyzetet. Ám minden jónak vége szakad egyszer, így nem élvezhettük egész nap. Mikor éreztük a bőrünkön a Nap melegét, felálltunk és a lovakkal elindultunk vissza a palotába, de már gyalog.

- Innen elintézem a lovakat- szólalt meg Joseph az istállónál és átvette tőlem.

- Köszönöm a reggelit! Meg ezt az egészet. Csodálatos volt- mondtam szembeállva vele.

- Kaphatok egy csókot?- kérdezte, én pedig meglepődtem.

- Arcra?

- Szájra- elvigyorodva rázta a fejét- Hagyjuk! Látom, hogy maga még nem áll készen erre.

- De igen, csak lelkileg fel kell készülnöm- közelebb léptem hozzá és lábujjhegyre állva próbáltam megállni. Az ajkai felé kezdtem közeledni, de megzavartak minket.

- Maya! A nagyi már keresett téged- hallottam meg Felix türelmetlen hangját- Mit csinálsz ezzel a barommal?

- Okosan a szavakkal Windsor! A hercegnő éppen a randinkat készül megpecsételni egy csókkal- mondta Joseph nagyképű és felvágós hangnemben, ami nekem nem annyira jött be, így hátrébb léptem.

- A nagy francokat!- morogtam és sietve indultam vissza a palotába. El se akartam hinni, hogy képes voltam miatta felkelni ilyen korán. A szobám felé tartottam, mikor belefutottam a királynőbe. Éppen valakivel beszélgetett, így csak elsétáltam mellettük és mentem tovább.

- Maya! Jó, hogy jössz drágám. Hol voltál?- szólt utánam a királynő. Felé fordultam és visszasétáltam hozzá.

- Felix mondta, hogy keresett, de előbb át szerettem volna öltözni, mert lószagom van- igyekeztem kimagyarázni magam, de hajthatatlan volt.

- Mit kerestél te a lovak között?

- Hosszú történet- lehajtottam a fejemet és azért imádkoztam magamban, hogy legyek átlátszó.

- Akkor egy reggeli mellett elmesélheted, hátha izgalmasabb, mint amit én akarok megbeszélni veled- bólintottam egyet és gyorsan átöltöztem a szobámban. Mivel az időjárás engedte, a teraszon reggeliztünk. Vagy is a királynő reggelizett, én pedig a kávémat kavargattam, mert már csak az fért belém. Közben elmeséltem neki, hogy miért voltam a lovaknál. Meg persze azt is, hogy Joseph hívott.

- Remélem nem haragszik- mondtam, ezzel lezárva a mondanivalómat.

- Nem baj. Sőt! Örülök, hogy jó kapcsolatot próbálsz kialakítani a herceggel.

- Akkor ennek örülök. És maga mit szeretett volna mondani?

- Kezdjük a kiskutyával. Nekem nincs bajom vele, de te hoztad haza, így a te felelősséged- kicsit szigorúbbá változott a hangja, ami jogos volt. A kutyust tényleg elfelejtettem.

- Hol van most?- kérdeztem és belekortyoltam a kávéba.

- Ma kap oltást és a szokásos vizsgálatokon esik keresztül. Viszont utána már te felelsz érte.

- Értettem!- bólintottam a kávémat figyeltem, mintha olyan izgalmas dolog zajlana benne.

- Most viszont beszéljünk az udvarhölgyedről. Úgy látom, hogy Alex és te szoros barátságot ápoltok.