A Trónörökös (1. évad)

~32~

Az elnök megvágta a csuklómat és amíg a vérem a serlegbe csepegett, addig az általa diktált esküm szavait ismételtem. Esküt tettem, hogy erről a társaságról senkinek sem fogok említést tenni. A csuklómat gondosan bekötötték és az asztalhoz vezettek a királynő mellé. A hosszú listát az orrom alá dugták, mellé a serleget és egy töltőtollat. A végét megmártottam a véremben és hogy gyorsan letudjam, aláírtam mindenféle nézelődés nélkül. Egyszerűen undorodtam a vér szagától, ami a papírból áradt. A serleg még tűrhető volt, mert az még friss volt.

- Jó, hogy közénk tartozik- mosolygott Britney, ami furán őszinte volt.

- Valóban? Azt hittem, ellenségként tekint rám- mondtam, amivel kifejeztem a meglepődésemet.

- Felség, nem akarom megbántani, de mi csak színészek vagyunk az emberek előtt. A háborúink sem valódiak- szólalt meg Észak-Korea vezetője és összenézett a déli kollégájával.

- Ezt nem értem. Akkor a katonák feleslegesen halnak meg? Ez gonoszság- kezdtem volna a kiakadást, de a nagyi leállított.

- Maya, még sok dolog van, aminek nem fogsz örülni. Hercegnő vagy és az esküt is letetted. Ne nyafogj, hanem nőlj fel- mondta, onnantól pedig meg se szólaltam. A gyűlés véget ért, így vissza kellett mennünk a palotába. Nem maradhatott senki beszélgetni, mert még azt hinné a többi ország, hogy összeesküvés zajlik. Az örökösök sem szólhattak a vezetőkhöz, pedig sok kérdést fel akartam tenni.

- Jó éjszakát!- mondtam, mikor a palotában voltunk.

- Jó éjszakát!- mondta a királynő, majd mentem is a szobámba. Abban reménykedtem, hogy lesz egy nyugodt percem zenéz hallgatni, vagy csak Kellinre gondolva álomba esni. Benyitottam a szobámba és Patric fogadott. Örültem neki, de inkább lettem volna egyedül abban a pillanatban.

- Maya! Végre megjöttél- boldogan felkapott és megpuszilta az arcomat.

- Patric. Jó látni téged- mosolyogva a szemébe néztem.

- Remélem, jókor zavarok- letett az ágyra és mellém ült.

- Nem zavarsz, soha. Te a vőlegényem vagy- a kezére simítva ejtettem ki a hazug szavaimat, amit ő elhitt.

- Igen. Végre elnyertem a kezedet- a kezemre csókolt- Kérdezhetek valamit?

- Természetesen.

- Helyesbítek, mert két kérdésem lenne. Mi ez a kötés?

- Oh! Ez egy vicces történet. A vacsora alatt a sülthúson megcsúszott a kés és megkarcoltam magam.

- Akkor jó. A második kérdésem. Szűz vagy még?

- Hogy mi?- kínosan nevetni kezdtem.

- Légy velem őszinte, kérlek.

- Na jó! Nem. Már nem.

- Akkor jó, mert így nem gond, ha most..- a kezét a szoknyám alá kezdte vezetni, onnan pedig egyre beljebb.

- Patric, mit művelsz?

- Nem veszek zsákbamacskát. Tudni akarom, hogy milyen vagy az ágyban- ledöntött az ágyra és a tenyerét az ágyékomra simította- Már annyira érezni akartalak.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet..

- Lazíts kedvesem!- ezt a mondatot követően felgyorsultak az események és már csak arra eszméltem fel, hogy fölém tornyosulva teszi azt, amit mástól akartam.

- Kellin- motyogtam, majd előbukkantak a könnyeim.

- Maya, te azt mondtad, Kellin?- állt meg Patric.