Ez a történet egy lányról szól, aki különös körülmények között két srác között örlődik. Katenek el kell döntenie melyik fiút választja, sajnos ez nem egy egyszerű döntés, az egyik fiúba már évek óta bele van zúgva, a másikat pedig csak egy balszeren...
Egyik éjjel, amikor lefeküdtem aludni, nem is sejtettem mi vár rám álmomban. Mikor kikapcsolt az agyam, és mély álomba szenderültem, hirtelen egy nagyon furcsa érzés fogott el, mintha hirtelen a suliba kerültem volna, és életem szerelme ott állna velem szemtől-szembe. Hamar rá kellett jönnöm, hogy csak egy álom, mert a fiú odajött hozzám és rám köszönt. Na igen.. Csak hogy tudjátok, a való életben ilyen még sosem fordult elő, sajnos. Valahogy összehebegtem egy sziát, de mire kinyögtem, már rohannom is kellett, mert kezdődött a ballagási bál főpróbája, amiről teljesen megfeledkeztem.. A barátnőim kiabáltak nekem, hogy siessek, mert el késünk, én meg csak rohantam ahogy a lábam bírta. Amikor betoppantunk a tornaterembe, a fiú ott állt a kísérők sorában, és rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg rám vár, de csak akkor észleltem, amikor biccentett, hogy menjek oda hozzá, odasuttogtam neki valamiolyasmit, hogy bocs a késésért, mire Ő vállat vont, és kézenfogva engem, magával vitt a többiek közé. Amikor a zene elindult, derékon ragadott és mindenkivel egyetemben mi is táncra perdültünk. A próba végén elköszöntünk egymástól, majd az osztálytermünk felé siettem. A terem tele volt idegen arcokkal, akik nem is a mi osztályunkba jártak, de nem tehettem mást, bementem és elfoglaltam a helyem az ajtó felöli padsor harmadik padjában. Amikor a barátnőm nekem magyarázott, rájöttem hogy nem is figyelek rá, csak Ő rajta járt az eszem, és nem bírtam kiverni a fejemből, s mint egy valóra vált gondolat, Ő jelent meg az ajtóban és a tanár engedélyét kérve belépett a terembe, majd sietősen a tábla elé állt két másik fiúval együtt. A tanár elcsitította az osztályt, engem viszont nem kellett mert megkukultam meglepettségemben. A fiúk neki láttak a mondandójuknak, és az osztály nagy része csendben hallgatta őket. Ők a bál szervezői, és arról beszéltek, mi lesz a bálon, mikor kezdődik, mikor lesz vége, milyen szórakozási lehetőségek lesznek, és még a büféről volt szó. A mondandójuk végén, körbe mentek és mindenkinek osztottak egy lapot, amin meg kellett jelölni hány ember jön el a ballagásra. Amikor hozzánk ért, rám nézett és gyorsan firkantott valamit a papír hátuljára ceruzával. Nem mertem megnézni mi az, a szívem a torkomban dobogott, fülemben pedig vér zúgott. Amikor meg fordítottam a papírt, egy kis üzenet volt ráírva. "Holnap elmegyünk megvenni a ruhádat!;)" Azt hittem majd összeesek, ha nincs a barátnőm, lefordulok a székről. Amikor Blair látta meglepettségemet, kikapta a papírt a kezemből, és miután elolvasta sikongatni kezdett az óra kellős közepén. Majdnem annyira örült az üzenetnek, mint én. A nap végén amikor a buszhoz sétáltam /egyedül, ez azért furcsa, mert a való életben Blair mindig velem van/ utánam jött, nyomott egy puszit az arcomra és elindult a másik irányba. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, majd arra eszméltem, hogy a busz nélkülem ment el. Amikor pedig reggel felkeltem, fájdalmas szívvel kászálódtam ki az ágyból, és azt kívántam, bárcsak igaz lett volna.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
