ÁlomPasi

18.Rész

Másnaposság, kimerültség és elmondhatatlan fejfájás. Ez az a 3 dolog amivel jellemezném a mai napot. A tegnapi buli hihetetlenül kiütött, és reggel mikor felkeltem azt sem tudtam hol vagyok, ami azért hamar kiderült, hisz Kai-nál voltunk egész este. Felkelés után kiszenvedtem magam a konyhába egy pohár vízért, amikor is megpillantottam egy ismerős személyt a konyhapultnál. 

-Szia..- köszöntem oda Damiennek. 

-Jó reggelt. 

-Mit csinálsz? -kérdeztem. 

-El indítom a napom. -mondta, majd egy -remélhetőleg tiszta- piros poharat emelt a szájjához. 

-Nem vagy elég másnapos, még iszol is rá? -szörnyülködtem.

-Szivem, én nem vagyok másnapos, én még aznapos vagyok. -mondta, majd rám kaccsintott.

-Gratulálok hozzá. -mondtam undorral az arcomon.-Ha megbocsájtasz...- szóltam és arrébb lökdöstem, hogy odaférjek a csaphoz, de látszólag Damien nem akart mozdulni.-Arrébb mennél légyszives? -néztem fel, hogy a szemébe tudjak nézni. 

-Látod mennyivel jobb?-vigyorodott el gúnyosan és arrébb lépett. 

-Kössz...-forgattam a szemem. Hirtelen két kezet éreztem meg a derekamon. -Wohwohwooooh!! Mi a francot csinálsz?! 

-Átölellek. De azt hittem ez nyilvánvaló..-mondta, majd megpróbált tényleg átölelni.

-Álljon meg a menet!! -mondtam és kibontottam magam az öleléséből. -Alex-szel járok, emlékszel?! Szétverted, emlékszel?! Gyűlöllek, emlékszel?! 

-Ohoo.. Este nem ezt mondtad. -nézett rám elégedetten.

-Este? Mit mondtam este?-csodálkoztam.

-Inkább, mit nem mondtál.-kaccsintott. 

-Te jó ég! Mit tettem?! -túrtam bele a hajamba. -Oh Istenem!! Nem lehet! El kell tűnnöm innen. -motyogok.

-Elviszlek. 

-Már csak az hiányozna! Sétálok.-mondtam, majd kirohanva, felkaptam a táskám meg a cipőm és elrohantam a buli helyszínéről. A gondolataim felemésztettek. Legfőképp annak a gondolata, hogy lefeküdtem vele, meg az hogy kiestek dolgok a játék után. Oh igen, a játék. El is felejtettem.. Elkezdtük, ment az "igyunk tequilla-t a társunk hasáról"-játék, aminek nem lett jó vége. Mint kiderült, Cameron nem igazán bírja a piát, hiszen a 3. kör után kidobta a taccsot. Na mindegy, a lényeg, hogy a játékot abbahagytuk, de az este még koránt sem ért véget. Camilla ugyanis kitalálta, hogy üvegezzünk. Ismét. Most viszont már túl részeg voltam ahoz, hogy ellenkezzek, úgyhogy csak leültem a földre Camilla és egy ismertelen srác közé. 

*visszaemlékezik*

-Én kezdek! -kiáltotta Cami, majd megpörgette az üveget. A üveg Tristan-re mutatott amikor megállt. Nem igazán ismerem a srácot, csak annyit tudok róla, hogy a sulinkba jár. -Tristaaan, felelsz vagy mersz? 

-Merek.-mondta.

-Bátor. Ez tetszik. -mondta Camilla és gondolkozni kezdett. Annyit még tudni kell Tristanről, hogy irtó helyes és izmos. Ez pedig bármelyik csajt leveszi a lábáról. -Vedd le a felsőd, és játsz úgy egész végig. -adta ki a feladatot Cami, a srác pedig nemes egyszerűséggel csak lekapta magáról a pólóját és maga mellé rakta. -Ezt már szeretem. -mondta Camilla és beharapta az alsó ajkát. -Te jössz, pörgess. -Tristan megpörgette az üveget, az pedig rajtam áll meg. 

-Kate, felelsz vagy mersz?? -tette fel a szokásos kérdést Tristan. 

-Merek.

-Rendben, adj egy percet. -mondta majd végig gondolta mit akar és kimondta. -Csókold meg.... -gondolkozott tovább. Azt hittem valami csajt mond, de nem. Azt a személyt mondta, akit semmi pénzért nem csókolnék meg. -Damien-t. -éééés kimondta.