ÁlomPasi

22.Rész

Dustin meglepetten állt az ajtóban, és nézett minket. 

-Kate, szia! Nem gondoltam volna hogy komolyan veszed a meghívást, és hoztál magaddal valakit, hát ennek igazán örülök. Szia, Dustin vagyok. -üdvözölt minket.

-Szia, Camilla, örvendek - ráztak kezet. 

-Hát kerüljetek beljebb. Szolgáljátok ki magatokat nyugodtan, vegyüljetek de ami a lefontosabb, érezzétek jól magatokat. -mondta mosolyogva legújjabb barátunk. 

-Köszi, meg lesz. -mosolyogtam vissza.

-Helyes. Én most megyek, körbenézek, hogy minden a helyén van-e még. -nevetett, majd intve távozott. 

-Eszméletlen cuki. Ha nem járnék Kai-al, eskü rámozdulnék. -nevetett és belémkarolt, majd bementünk a tömegbe és táncolni kezdtünk. Órákkal és több itallal késöbb emlékeztetett Cami, hogy már az érkezésünk óta nem láttuk a házigazdát. 

-Menj, keresd meg, én addig tovább vegyülök. -nevetett kicsit becsípve. 

-Minek keressem meg?

-Mert meghívott és még alig ismeritek egymást. -magyarázta.

-De Cami... Nem akarok az a csaj lenni, aki minden buliban másik sráccal fekszik le.- nevttem fel kínosan. 

-Ki mondta hogy le kell feküdnöd vele?

-Senki..

-Na látod. Ismerkedjetek meg, lehet tök jó barátok lesztek. 

-Hú de dejavú-m van... 

-Mi? Mégis miért? -kérdezte Cami.

-Te tényleg nem emlékszel?-nevettem ismét. -A kórházban, amikor Damien azt a levelet hagyta a szekrényemen és ti megtaláltátok, ugyan ezt mondtad.

-Tényleg? 
-Igen. -forgattam a szemem. 

-Mindegy, de ami a legfontosabb, ne feküdj le vele. 

-Camilla! Nem fekszem le mindenkivel akivel épp összeismerkedem. -nevetgéltem ismételten már sokadjára. 

- Tudom, csak óva intelek.

-Tudod mit? Kezd kicsit fárasztó lenni, hogy folyton ugyan azt mondod, úgyhogy lelépek és megkeresem. -intettem egyet legjobb barátnőmnek és elsétáltam. 

-De ne feküdj le vele!- kiáltotta utánam, mire csak felemeltem a hüvelykujjam. Végigjártam az egész házat, de Dustin egyszerűen sehol sem találtam. Végül addig bojongtam, míg az udvaron lyukadtam ki. Időközben szereztem innivalót és azt iszogattam amikor az udvaron leültem egy székbe. Néztem az embereket ahogy a nagy tábortűzre emlékeztető, lobogó lángokkal teli tűzrakóhely körül ülnek és beszélgetnek, amikor valaki levágta magát a mellettem lévő székre. 

-Jó a buli?

-Igen. Jól érzem magam. De te mit keresel itt? 

-Dustin az egyik legjobb haverom. Ő hívott meg. -mondta Damien. -És te mit keresel itt?

-A szomszédban lakom és jöttem reggel "üdvözölni" a hangosan tomboló szomszédokat, amikor az egyik bénaságomnak köszönhetően megismert Dustin bukkant fel az ajtóban, és hívott meg a buliba. -magyaráztam olyan sebességgel ahogy csak tudtam. 

-Huh, értem. Na és... Hoztál magaddal valakit? -kérdezősködött. 

-Igen.

-Oh...

-Camilla-t. -súgtam kicsit közelebb hajolva, mire hallottam a megkönnyebbülő sohajt ami Damienből szakadt ki. 

-Kate... Van most valakid?