Ez a történet egy lányról szól, aki különös körülmények között két srác között örlődik. Katenek el kell döntenie melyik fiút választja, sajnos ez nem egy egyszerű döntés, az egyik fiúba már évek óta bele van zúgva, a másikat pedig csak egy balszeren...
-Szeretlek, Kate Backhem!! -kiáltotta. Megtorpantam, a mankók remegtek a karom alatt, alig tudtam tartani magam, a vér erősen dobogott a fülembe, de ettől függetlenül hallottam, hogy Alex felém lépked, és amikor karjait körém fonta megbizonyosodtam róla, hogy erre vártam egész életemben, most viszont nem vagyok olyan boldog mint ahogy elképzeltem..
-A...Alex...-akadt meg a hang a torkomon.-Nem cs..csinálhatod ezt...-nyögtem ki végül.
-Te akartál vallomást. Hát most megkaptad! -éreztem hogy mosolyog.
-De nem erre számítottam.. És nem ilyen hirtelen. Még időm sem volt felkészülni!!
-Nem ilyen hirtelen? Hisz épp most fakadtál ki, hogy nem csókolhatlak meg magyarázat nélkül, most pedig amikor magyarázatot adok, akkor meg túl hirtelen van?- állt meg velem szembe Alex. -Te akartad, hogy őszinte legyek.. Hát most az voltam.
-Kell egy kis idő... Ki kell szellőztetnem a fejem.. Ez így most gyors volt.. Majd hívlak. -mondtam, majd odaadtam neki a telefonom, hogy írja bele a számát. Mikor visszakaptam a mobilomat, elindultam a lift felé, hogy lemenjek az udvarra. A lányok már lent vártak, odaugráltam hozzájuk, és mehetett a csajos csacsogás. Egészen csöngetésig beszélgettünk mindenféléről, és töbször is észre vettem, hogy Alex szomorúan rám pillant. Utolsó óra után felhívtam anyát, hogy kicsit késöbb jövök, de ne aggódjon egy barátommal leszek. Ez a barát pedig nem volt más mint Damien.
-Szia Damien. Itt Kate. Ráérsz most?-szóltam bele kicsit félve.
-Szia, persze. Merre vagy? -hallatta rekedtes, de annál édesebb hangját.
-A sulimnál. Most végeztem.
-Oké. Melyik suliba jársz? Elmegyek érted. -mondta, én pedig ösztönösen mosolyra húztam a számat.
-Brent Johns Gimi, kanyarodj be a buszmegállóba, ott foglak várni.
-Oké, sietek. -mondta, majd egyszerre tettük le.
Elbicegtem a buszmegállóig, és vártam. Amikor megláttam egy fekete terepjárót, és a benne ülő Damient, mosolyogni kezdtem és hevesebben kezdett verni a szívem. Damien leparkolt elém, kiszállt és besegített a kocsi anyósülésére, a mankóimat pedig bedobta hátra a csomagtartóba.
-Na merre menjünk?-ült be mellém a kocsiba.
-Valahová kajáni.-nevettem el magam.-Mindjárt kilyukad a gyomrom.
-Oké, tudok is egy jó helyet a plázába.- elindultunk és mire odaértünk sok mindent tudtam meg Damienről. Olyan dolgokat amiket nem is gondoltam volna. Művész suliba jár, zenél. Nem túl régóta lakik itt, de vannak már barátai, igaz nem állnak túl közel egymáshoz. A plázába beérve egy csapat ismerős arcot pillantottam meg, köztük a még annál is ismerősebb Chicago Bulls logót egy fordított sapkán. A szám is tátva maradt, amikor megláttam, az épp egy lánnyal önfeledten nevetgélő Alexet. Habár a lány részéről inkább volt flörtölés, mint beszélgetés.
-Hé... Jól vagy?-kérdezte Damien rémülten, amikor lefagytam.
-Persze.. Csak láttam valakit.. De már minden rendben.-mondtam tettetett boldogsággal, közben belül meg majd' összeomlottam... Miután megkajáltunk elmentünk a pláza mögötti parkba, leültünk egy padra és mindenféléről kezdtünk beszélgetni, amikor Alexék megint megjelentek előttünk. Nem vettek észre minket, de amikor csatlakoztak az ott ácsorgó tömeghez, én is kíváncsi lettem.
-Mindjárt jövök.- mondtam mosolyogva.
-Oké.-mondta Damien.
Elsétáltam a tömeg mellett és meglestem mit bámulnak annyira. Épp egy gördeszka verseny szerűség zajlott, ami engem annyira nem érdekelt. Megrántottam a vállam és megindultam vissza Damienhez. Csakhogy nem jutottam el odáig, ugyanis valakibe beleütköztem. Ez a valaki pedig nem volt más, mint Alex Faith legjobb barátja, Kai. A srác csodálkozón végig mért, majd elordította magát.
-Héééé Faith!! Nem Ő a kiscsaj akibe bele vagy zúgva? -nézett vissza rám.
-Kate?? Te meg mit csinálsz itt?- mért végig, hogy bajom esett-e.
-Öhm.. Egy barátommal eljöttünk kajálni, aztán ide jöttünk ki. -mutattam a pad felé, ahol Damien nézelődött, majd mikor meglátta, hogy felé mutatok zavartan intett egyet.
-Oh.. Értem.. Beszélhetünk? Négyszem közt?-kérdezte, tekintetét méllyen az enyémbe furva, majd kézen fogott és arrébbhúzott.
-Alex.. Mielőtt megijednél.. Ez nem egy randi.. Csak kicsit kieresztem a gőzt egy barátommal.-mondtam, megsímitva a karját. Alex megkönnyebbülten felsóhajtott. -Most neked kellene azt mondanod, hogy én se aggódjak, mert a szőkecica, csak egy haver, vagy hasonló..
-Kate.-mosolyodott el. -Nem kell aggódnod, Danielle csak egy nagyon régi barátom. -símíott végig a karomon, engem utánozva, mire én is "megkönnyebbülten" felsóhajtottam, Őt utánozva, majd kitört belőllünk a nevetés, és megöleltük egymást. Valaki krákogni kezdett mögöttünk, mi meg elengedtük egymást, és Daniellere néztünk.
-Zavarok? -nézett először Alexre, majd fenyegetően végigmért engem.
-Nem, dehogy is. Épp tisztáztuk a dolgokat. -mondtam egyik kezemmel Alex derekát átkarolva, majd ő is ugyan ezt tette.
-Akkor jössz Alex? Mindenki csak rád vár.. -mondta, ezzel a szöveggel megpróbálva elrángatni Alexet tőlem.
-Persze, egy pillanat, menj nyugodtan előre, és szólj hogy mindjárt jövök.- intett neki Alex, a lány pedig duzzogva elment. -Akkor jók vagyunk?-nézett a szemembe.
-Jók vagyunk. -öleltem meg újra, majd visszaölelt. -Na menj vissza a barátaidhoz, én is visszamegyek Damienhez, majd beszélünk, jó? - mosolyodtam el.
-Jó.-indult el, de megtorpant és visszajött. -Kate.. Akkor mi most...
