ÁlomPasi

20. Rész

7 perc a mennyországban, Damiennel.. A telefonnal a kezemben sétáltam a gardrób szekrényhez majd mikor a kilincset megfogtam megvártam Damien-t hogy beérjen és együtt léptünk be a gardróbszekrénybe, majd elfordítottuk a kis zárat. 

-Elég kicsi ez a szekrény, hah..?-néztem fel a smaragd zöld szempárba. 

-Ühhüm.. -hümmögött Damien. -Habár én nem bánom.-mondta, majd apró mosoly jelent meg az arcán én meg elpirultam kicsit aztán eszembejutott a telefon, és elinditottam az emlékeztetőt. 

-Figyelj.. Köszi amit az előbb csináltál.. 

-Mire gondolsz?? -értetlenkedett.

-Hát hogy megvédtél Alex-től.. -mondtam és lesütöttem a szemem.

-Bármikor. -mondta és az arcomat a kezébevéve kényszerített hogy nézzek a szemébe. A szemei csillogtak, az arca kicsit kipirult, ahogy egyre közelebb hajoltam hozzá. -Nem muszáj, ha nem akarod.. 

-Cccsshh..-pisszegtem le, majd az ajkaimat az övéire tapasztottam. Damien bal keze már a derekamon volt, a jobbal pedig a hajamba túrt bele. A derekamon lévő keze, lecsúszott a fenekemig, miközben még mindig szenvedélyesen csókolt. Gyönyörű csókunkat a telefon csörgése zavarta meg. 

-Lejárt.-húzódott el tőlem, de a homlokunk még összeért. 

-Nem baj, csak még egy kicsit. -mondtam és újra megcsókoltam, az óra meg csak csörgött. 

-Hallooooo !! Lejárt az időőő!! -kiabált be valaki kintről. 

-Basszus... -sziszegtem elválva Damien-től.

-Menjünk. -mondta és gyengéden rácsapott a fenekemre. Kiléptünk és visszasétáltunk a többiekhez. 

-Hé, Kate. Igazítsd meg a rúzsod. -mondta Blair és kaccsintott egyet, én meg a számhoz kaptam, elővettem a telefonom és töröltem volna le a rúzst, amikor rájöttem, hogy nincs is rajtam rúzs. Blair pedig elnevette magát. -Hahahah, lebuktatok. -mondta a hasát fogva, én pedig megajándékoztam egy szemforgatással és egy fintorral. Pár kőrrel késöbb meguntam a játékot és kiszálltam. 

-Ne már Kaaateee.. -nyafogott Camilla.

-Cami, nincs már hozzá kedvem, de ti játszatok nyugodtan tovább.-mondtam és adtam egy gyors puszit Camilla arcára és leléptem mielőtt meggondoltam volna magam a kiskutya szemei láttán. A konyhába indultam meg, hogy szerezzek magamnak valamit inni. A hűtőt kinyitva kivettem a behűtött Martini-t és öntöttem egy piros pohárba egy keveset amit lehúztam, utána félig öntöttem és visszatettem a hűtőbe, majd utamra indultam az udvar felé. A szemerkélő eső miatt szerencsére kevesen voltak az udvaron, így nem volt nehéz helyet találnom a gondolkodásra. Vajon miért élveztem ennyire Damien csókját? Miért nem akartam hogy vége legyen? És a pillangók miért ébredtek fel? Damien nem jó ember. Nem szabad így éreznem iránta. Miatta szakítottam majdnem Alex-szel, aztán megvédett Alex-től. Úr Isten.. Egy roncs vagyok. Ilyen és ehez hasonló dolgot futottak át az agyamon, a bambulásból pedig egy erős kar rántott vissza a való világba. Szorosan ölelte át hátulról a derekamat az erős kar, majd a hajamat arréblökve, puszilgatni kezdte a nyakamat. Gyengéd nyörszörgéssel díjjaztam a kényeztetést, majd a fejem hátra hajtottam Da... Alex vállára?! -Te meg mi a francot csinálsz?! 

-Azt hittem egyértelmű. -mondta mikor ellöktem magamtól és kajánul elvigyorodott. 

-Alex, be vagy rugva. Hagyj engem békén. -mondtam és sarkonfordulva igyekeztem elsétálni, de Alex megfogta a karom. 

-Teljesen józan vagyok. -mondta közelebb rántva magához.

-Nem vagy. Érzem a piát rajtad. -egyre csak toltam el magamtól, de erősen tartott a derekamnál.