Ez a történet egy lányról szól, aki különös körülmények között két srác között örlődik. Katenek el kell döntenie melyik fiút választja, sajnos ez nem egy egyszerű döntés, az egyik fiúba már évek óta bele van zúgva, a másikat pedig csak egy balszeren...
-Minden oké? - kérdeztem, amikor észrevettem, hogy kicsit szomorú.
-Persze, minden...- mondta még mindig szomorkásan.
-Látom hogy van valami, ha minden rendben lenne, nem ilyen arcot vágnál.
-Semmi baj nincs, csak kicsit fáradt vagyok. -mondta, én pedig beletörődtem és nem nyaggattam tovább. Nagyon sok időt töltöttünk együtt Damiennel, már este 8 volt, mikor úgy döntöttem ideje haza menni. És mintha csak Damien olvasott volna a gondolataimban, megszólalt.- Ideje menni. Hazavigyelek?-kérdezte.
-Igen, jó lenne. - mondtam mosolyogva. Elsétáltunk a parkolóhoz. Damien kinyitotta nekem a kocsiajtót, én pedig beszenvedtem magam az anyósülésre. Egész hazafelé úton meg sem szólalt. A házunkhoz érve, mankókkal a kezeim alatt bicegtem oda az ajtóhoz, Damien pedig a nyomomba. -Damien... Mi a baj? -néztem rá ismét kérdőn.
-Nekem kellett volna megcsókolnom téged..
-Pardon? -fordultam oda hozzá.
-Igen, jól hallottad!! Nekem kellett volna téged megcsókolnom...! Nem annak a srácnak.. Tök szomorú voltál miatta mikor megláttad azzal a csajjal, aztán meg smároltok?! Ez ilyen egyszerűen megy nálad?! -emelte meg a hangját.
-Hogy mi van?! -kezdtem én is a magas c-n. -Tudod te milyen régóta és mennyire szeretem ezt a srácot, azok ellenére is amiket csinált?! Elmondhatatlanul!! Mindennél jobban!! Már több mint 2 kib*szott éve!!!! És most megtörtént amire már olyan nagyon régóta vártam!! Bevallotta hogy tényleg szeret!! Tudod te milyen érzés ez?! El tudod képzelni?! Csak mert szerintem nem. -folytak könnyek végig az arcomon, letöröltem őket majd folytattam. -És ha ezt mind nem tudod elfogadni, akkor nincs értelme a barátságunknak. Én ezzel befejeztem. Szeretnél hozzáfűzni valamit?-néztem ismét a döbbent Damienre. Csak állt ott előttem, meg sem szólalt, csak bámult magaelé. -Értem. -elfordítottam a kulcsot a zárba, és egyetlen szó nélkül beléptem a házba. Az ajtót becsuktam, majd a földre rogyva vettem elő a telefonomat és tárcsáztam egy rég nem hívott számot. Kicsöng.
-Szia, mondd. -szólt bele a hang. Mikor már majdnem belekezdtem folytatta. -Hah, csak szivatlak, Cameron üzenetrögzítőjét hallod, tudod mi a dolgod.- majd jött a sípszó.
-Basszus... -amikor legnagyobb szükségem lenne a legjobb barátomra, nem tudom elérni.. -Cam, nagyon fontos!! Amint meghallgattad, hívj fel!! -mondtam szomorkásan a telefonba. Felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a gépem. Átöltöztem itthoni ruhába, és amint betöltött a skype, konferencia hívást indítottam. Blair vette fel először, majd Cami. -Sziasztok.
-Szia, basszus mi van veled?! Miért sírtál?! -kérdezte Blair, miután kiszúrta a vörös szemeimet.
-Alex és Damien miatt.. Összevesztem Damiennel... Mert összejöttem Alex-szel... De Damien azt hitte, hogy ez egy randi vagy mit tudom én. Erre elkezdtünk egymással kiabálni... -Cami közbeszólt.
-Várj várj várj!! Összejöttetek Alex-szel?! -meredt bele a kamerába.
-Igen..
-És mégis hogy?! Vagy mikor ?! Nekünk mikor akartál szólni?! -akadt ki teljesen.
-Megbeszéltük a dolgokat. Ma, a parkba. Pont ugyanúgy mint most. Amint hazaértem volna hívtalak volna titeket, csak nem szomorúan, hanem tök happy-n, hogy Alex a pasim, és Damiennel összebarátkoztunk... Erre tessék.. Itt ülök, kisírt szemekkel, amikor nekem kellene a világ legboldogabb emberének lennem...-hadartam el gyorsan a válaszokat.
-Értem. Tehát ha jól értem Damiennel találkoztatok, de te megláttad Alexet, és egyből megnézted mit csinál, utána mikor "véletlen" összefutottatok, megbeszéltétek a dolgokat, és Damien szeme láttára összejöttetek... Értem? -kalimpált a levegőbe.
-Ez így úgy hangzik, mintha valami ribi lennék...-nyögtem ki a szavakat, mert megint előtört belőlem a sírás.
-Nem vagy ribi, csak rosszkor hoztál rossz döntést. -mondta ki őszintén Cami.
-Ácsi ácsi! Nem hoztam rossz döntést!! Egyáltalán nem bántam meg amit tettem, csak az fáj, hogy Damien nem fogadta el a dolgokat. -mondtam még mindig a könnyeimet csurgatva.- Megmondtam neki, hogy ha nem fogadja el azt hogy Alex és én együtt vagyunk, nincs értelme a barátságunknak!! -mondtam kicsit hangosabban a kelleténél.
-Tehát nem bántad meg, hogy elhívtad magaddal Damient, és utána Alex-szel jöttél össze?! -kérdezte szemrehányóan Cami.
-Egyáltalán nem, mert jól elvoltunk Damiennel, azután is miután megcsókoltam Alex-et! Tehát nem!! Nem bántam meg!! Damien kezdett el velem üvöltözni, mikor hazaértünk, tehát nincs mit bánnom! Nem az én hibám hogy nem tudja elviselni más boldogságát.-mondtam végül. -És ha most megbocsájtotok, lépek. Jó Éjszakát. -mondtam és kiléptem a beszélgetésből. Duzzogva befeküdtem az ágyba és gondolkodni kezdtem, majd megcsörrent a telefonom.
"Bejövő hívás: Cameron"
-Szia. Mi a baj?-szólt bele legjobb barátom a telefonba.
-Sziaaa -szóltam bele szomorúan.- Asszem összevesztem az újjonan megismert haverommal, de ami mégrosszabb, összevesztem Camillaval..
-Basszus.. Ez tényleg baj.. -mondta Cam.
-De van ám jó hír is. -mondtam félmosollyal.
-Na és mi az?? -kérdezte kicsit feldobódva Cameron.
-Alex-szel járunk. -mondtam mosolyogva.
-Gratulálok. - éreztem, hogy tényleg örül neki. -Holnap részletesebben átbeszéljük, jó?
-Rendben, de ha nem baj, akkor most megyek aludni. Fárasztó napom volt...-fújtam ki a levegőt.
-Okés, menj nyugodtan. Holnap beszélünk. Jó éjt.
-Jó éjt. -mondtam majd kinyomtam a hívást. Nem tudom mit csináljak Camival.. Egyrészt lehet hogy igaza van.. De másrészt.. Ahj.. Mit csináltam.. Hello sírás, öreg cimborám....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
