ÁlomPasi

21.Rész

Egy héttel a buli után, a suli folyosóján összefutottam Alex-el. Nem bírtam ránézni. Egyszerűen a hányinger kerülgetett ha csak összetalálkozott a tekintetünk vagy véletlen egymáshoz értünk. A negyedik óra után, amint mentem ki az ajtón, valaki megragadta a karom.

-Mit akarsz? -rántottam ki a karom Alex szorításából.

-Beszélni.

-Nekünk már nincs miről beszélnünk. -mondtam és elindultam ismét kifelé.

-Hé. -ismét megfogta a kezemet. -Szerintem igen is meg kellene beszélnünk.

-Alex, akkor sem békülnék ki veled, ha egy pisztolyt tartanának a fejemhez. -mondtam enyhe éllel a hangomban.

-Kate, az egész csak egy félreértés volt. Az alkohol hatása alatt voltam.

-Ez még nem mentség az alól amit csináltál. Ráadásul nem csak megcsaltál, de még meg is akartál erőszakolni. Elegem van belölled, és ha nem akarod hogy az egész iskola megtudja ezeket a dolgokat rólad, jobb ha örökre békén hagysz. -Alex ezzel elengedte a kezem, én pedig hátatfordíva neki kimentem az udvarra. A lányok lent beszélgettek és mikor odaértem hozzájuk, becsatlakoztam a beszélgetésbe. Egész szünetben csacsogtunk és már csak akkor hagytuk abba amikor a tanár belépett a terembe. A hazafeléúton sikerült méllyen a gondolataimba feledkeznem és véletlen nekimentem valakinek. Sűrű bocsánatkérések közepette felmértem az engem körülvevő embereket. Egy kis csapat egyik tagjába botlottam bele. Négyen öten voltak, mind fiú. Korombeliek lehettek, az egyik srác a sulimba jár, nem ismerem de jó az arcmemóriám és biztosan egyel alattam jár. A fiú akinek nekimentem megfogta a vállam és megkérdezte jól vagyok-e. -Igen, persze. Bocsánat, még egyszer. -dörzsöltem meg a tarkómat.

-Semmi baj. De biztos jól vagy? Elég rosszul festessz.

-Hmm, köszönöm, ezt bóknak veszem. -mondtam nevetve. -Egyébként Kate vagyok.-mondtam és kezetnyújtottam.

-Szia Kate. Dustin vagyok. Ők meg a haverjaim, Jake, Ross, Choi és Mike.-mutatta be a haverjait.

-Örvendek. -intettem egyet esetlenül mire a srácok bólintottak. -Ha megbocsájtotok, most mennem kell. Örültem a találkozásnak. -köszöntem el, visszadugtam a fülhallgatóm és siettem haza. -Anya, megjöttem.-kiáltottam.

-Szia Kincsem. Mi volt a suliban? -hallottam anya hangját a nappaliból. Ja igen, anyukám kicsit kiakadt, mikor megtudta, hogy Alex mit csinált és hogy szakítottunk. Elmeséltem neki mindent a buliról. Igen, mindent.

-Nem volt semmi.

-Hogy lehet az, hogy sosem történik semmi az iskolában? -kérdezte abbahagyva egy pillanatra a dolgát.

-Mi történt a munkahelyen? -kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Touché!-nevetett fel. 

-Egyébként... Történt valami...-mondtam lesütve a szemem.

-Micsoda? -kérdezte anya ismét felnézve a dolgából.

-Alex.

-Jaaaajj... Mit csinált?-forgatta meg a szemét.

-Meg akarta beszélni a dolgokat.-tettem idézőjelbe a mondatot.

-Nem normális szegény. Te jó ég. Remélem nem gondolta komolyan.

-Az a baj, hogy de. De megmondtam neki, hogyha tovább nyaggat ezzel akkor az egész iskola meg fogja tudni mekkora állat is igazából.

-Jól tetted. Már sajnálom a következő lányt aki a barátnője lesz.