Ez a történet egy lányról szól, aki különös körülmények között két srác között örlődik. Katenek el kell döntenie melyik fiút választja, sajnos ez nem egy egyszerű döntés, az egyik fiúba már évek óta bele van zúgva, a másikat pedig csak egy balszeren...
Kate szemszöge : Hihetetlen! Még mindig nem fogtam fel, mi történt köztem és Alex között. Az a buli megváltoztatta az életem. Már a buli elött is lógtunk együtt meg beszélgettünk, de nem így, ahogy most. Érzem ahogy Alex egyre közelebb kerül hozzám, és én pedig természetesem engedem közeledni. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen kapcsolat lesz köztünk. Az a csók változtatott meg mindent. Nem a helyszín. A csók. Az az egy csókocska, ami emlékezetessé tette nekem azt az estét. 1 héttel a buli után pizsibulit tartottunk nálunk. Átöltöztünk és a laptopon bekapcsoltuk a "Szerelmünk lapjai"-t. Beszélgettünk közben és popcorn-t ettünk. Amikor a film véget ért, még mindig beszélgettünk, én viszont nem tudtam, hogy elmondjam-e nekik azt ami a bulin történt. Mivel a legjobb barátnőim, el kell mondanom nekik! - Csajok.. El kell mondanom valamit. -kezdek neki a mondandómnak. - Baj van?! -kérdezik szinte egyszerre. - Nem, dehogy! Épp ellenkezőleg! Nagyon is jó dolog történt.. - Bökd már ki! -unszol Cami. - Emlékeztek, hogy Alex is ott volt azon a bulin, ugye? -kérdezem, mintha nem lenne teljesen világos az arckifejezésük amikor odavittem hozzájuk Alex-et. - Igen, persze. -mondja Blair. - Mit csinált? Megverjük?! - kérdezi Cami. Valamiért Cami mindenkit meg akar verni, ami totál érthetetlen számomra. - Mi?!? Nem! Dehogy is! Várjátok már meg amíg végig mondom!! -kérlelem őket. - Jó, de akkor mondjad már!!! - kérlel Blair totál kíváncsian. - Alex... és Én... Csókolóztunk. -nyögöm ki végül. - Hogy mi?!?! -néznek rám elkerekedett szemekkel. - Mégis mikor?! Végig veled voltunk. - elmélkedtek a lányok. - Nem, nem végig voltatok velem... Amikor egy pasi odajött hozzám és elkezdett szinte zaklatni.... Alex megjelent mellettem, és leállította a pasit. Azt mondta neki, hogy a barátnője vagyok, és hogy leállhatna. Nos.. a pasas nem hitte el, ezért "bebizonyította" neki... - Egy csókkal? - nézett rám Blair és Cami. Bólintok. - Nem tudom most mi van velünk.. Értitek? Mert tök sokat lógunk együtt meg sokat beszélgetünk, de nem tudom mi van, mert azóta nem beszéltünk róla, és úgy össze vagyok zavarodva.. -mondom zavaros tekintettel. - Nyugi,K. Minden ok lesz, csak kérdezz rá, hogy mi van. Nem kell arra várnod hogy ő lépjen. Lépj te! Legyél te az erősebb! - bíztat Cami - De mindig én lépek! - Ez nem teljesen igaz... Most is.. Ki csókolt meg kit? - Ő engem.. De az akkor sem olyan.. Csak segített... - De megcsókolt! -erőlteti Blair. - Igaz... És utána is megcsókolt.. Amikor a pasi már elment.. - Mi?!?! - Igeeen..... - Most menj, és hívd fel! - utasít Cami. - MI?! Most?! Dehogy is!! Az éjjszaka kellős közepén nem fogom felhívni, hogy " Hé, beszélnünk kéne!" Majd holnap! - mondom és látom Cami arcán azt hogy nem ért egyet, de rám hagyja. - Jó, de holnap felhívod és megkérdezed, hogy tudnátok-e találkozni, aztán pedig megkérdezed, hogy szerinte mi van köztetek! Értve?! - kérdezi, de ha azt mondanám, hogy nem, akkor tuti letépné a fejem. - Igen, jó.. - Nagyon késő van, aludni kéne..- szólal meg végül a csendben ücsörgő Blair. - Jah, szerintem is. Fáradt vagyok. - mondom, és lekapcsolom a lámpát, és felkapcsolok egy éjjeli kis lámpát. - Jó éjt.- mondom bepréselődve a lányok mellé az ágyba. - Jó éjt! - mondják egyszerre. Olyan hamar lett reggel. Mintha 1 percet sem aludtam volna. Mondjuk az is igaz, hogy villanyoltás után, még vagy 2 óra hosszát Alexen gondolkoztam... Mi van, ha nemet mond a talira? Vagy mi van, ha azt mondja, hogy nem akar tőlem semmit, csak szivatott? Akkor mit fogok csinálni? Bőgve esek be az ágyba és sírom át a hétvégét, majd hétfőn felpuffadt arccal megyek suliba, hogy mindenki lássa mekkora balfék vagyok? Igen... Valószínűleg ezt fogom csinálni.. A lányok hazamentek, és Cami a szívembe vésette velem, hogy felhívom. Hát igen. Megtörtént. De ami a legfurcsább, igent mondott a találkára. - Rendben, akkor egy óra múlva? - Okés. A parkban, a nagy fűzfánál? - Jó. Akkor ott. -érzem, hogy elmosolyodok és a szívemet elönti a melegség. Leteszem a telefont, de a szívem még mindig hevesen kalapál a mellkasomban. Egy óra elteltével én már frissen mosott hajjal és kisminkelve álltam a parkban lévő nagy fűzfánál. Körbe nézek, és meglátom, a felém közeledő Alexet. - Szia.- köszön elsőként. - Szia- mosolygok rá. - Miről akartál beszélni? -kérdezi nagy kíváncsian. - A bulin történtekről... Csak mert nem beszéltünk róla, utána pedig totál úgy viselkedtünk, mintha semmi sem történt volna köztünk.. - Próbáltam hozzád közeledni, de neked fel sem tűnt! - Mi? Mikor próbáltál közeledni hozzám? -nézek rá, nagy elkerekedett szemekkel. - A suliban, a szünetbe.. Mindig amikor veled voltam, próbálkoztam. De volt egy olyan érzésem, hogy te nem akarod, hogy közeledjek.... Ezért leálltam. Akármilyen nehéz is volt, leálltam. - De én nem akarom hogy leállj.. - mondom neki szomorúan. - Nem tudom, hogy nem vettem észre.... Sajnálom... - Nem kell bocsánatot kérned... - Mondjuk az feltűnt hogy sokat nézel... pl. mikor megyünk fel a lépcsőn... és te ha hátul jössz, pár ember után... A barátnőim is mondták, hogy nézel.. Nem hittem el... - Miért nem? - Mert nem gondoltam, hogy tényleg így van... Akármikor én odanéztem, te másfelé néztél, tehát nekem nem volt rá bizonyíték hogy tényleg nézel vagy csak basztatnak... - Értem. Tudod... Én... Többet szeretnék... Sokkal többet... Néha legszívesebben oda mennék hozzád és megcsókolnálak. De ezt nem tehetem..-mondja szomorkásan. - Felőllem megteheted. -mondom kipirult arccal. - Mi? -néz rám meglepetten. - Igen. Azt akarom, hogy csak úgy oda gyere hozzám, és megcsókolj. Azt akarom.....- nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Alex belémfolytotta egy isteni csókkal. - Szeretlek Kate. -mondja, homlokát az enyémnek nyomva. - Én is szeretlek! Nem is tudod mióta várok már erre a pillanatra. - Miért vártál eddig? - Nem tudtam, hogy te hogy érzel... Azok után, hogy összejöttél egy lánnyal, nem tudtam mit tegyek... Tehát vártam. - Életem legnagyobb hibája volt összejönni azzal a lánnyal. -mondja és mélyen a szemembe néz. - Nem tudom, hogy tehettem ilyet. Már akkor is csak te jártál a fejembe, valahogy ki akartalak űzni onnan, de nem sikerült, én csak.....- most én vagyok soron, hogy beléfolytsam a szót. Megcsókolom, és vadul visszacsókol. -Annyira szeretlek. -mondja és megint megcsókol.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
