Welcome to Nigeria /h.s/ [BEFEJEZETT]

Thirteen

Harry arca egy pillanat alatt elkomorodott. Ijedten méregettem, fogalmam sem volt, mi rosszat tettem és mennyire haragszik rám.
- Azt... azt nem lehet. – rázta a fejét és néhány pillanat alatt eltűnt a vidámság a szeméből. – Nina, értsd meg, ez már nem gyerekjáték. Nem szórakozhatunk a törvényekkel, mi lesz, ha egyszer... - és itt elhallgatott. Utálom a be nem fejezett mondatokat.
- Ha egyszer...? – lélegzetvisszafojtva vártam a folytatást.
- Ha Te és Én már nem leszünk ugyanazok és megbánjuk. – nézett a szemembe. Pillantásai égettek és valami különös indoknál fogva sokkal inkább úgy tűnt, ő ezt nem akarja.
- Ha nem akarod, mondd meg. De ne keress kibúvókat, mert annál álszentebb dolog nincs a világon. – ráztam a fejem hitetlenül és égették a könnyek a szemem. Megint csalódnom kellett.
- Nem az, hogy nem akarom, csak nem lehet! Értsd meg, Nina, ez egy ország, ahol mi most élünk és akármennyire vagyunk fiatalok, felelősségteljesnek kell lennünk. – magyarázta, miközben hevesen gesztikulált. Engem viszont már régen nem hatott meg, miről magyaráz.
- Tudod mit? Menj a francba.

Ahogy teltek egy órák, és ahogy agyaltam, úgy jöttem rá, hogy mennyire gyerekesen viselkedtem és mennyire nem volt igazam. Tulajdonképpen azért hisztériáztam, hogy Harry vegyen feleségül. Ettől a gondolattól pedig a létező össze vér az arcomba szökött és bár nem volt a környékemen senki, még magam előtt is szégyelltem magam. Vacsora közben igyekeztem a létező összes embert elkerülni, ami sikerült is, úgyhogy elégedetten vonultam vissza a szobámba, hogy megbeszélhessem anyuval a szerződés feltételeit és hogy aláírhatjuk-e. Őszintén szólva, ezek után már abban sem voltam biztos, hogy még el akar velem indulni a játékon.
Tulajdonképpen semmi rosszat nem tettem. Ugye? Szimplán egy burkolt szerelmi vallomásban közöltem Harry-vel, hogy vegyen feleségül, úgy, hogy még csak nem is voltunk együtt. Nekem végem.
- Nina, figyelsz te rám egyáltalán? – miután percekig ugyanabban a pozícióban ültem a gépem előtt és csak bámultam a képernyőt, anyu két dolgot is feltételezhetett; az egyik, hogy az internetkapcsolat megadta magát, a másik, hogy elbambultam. Anyai megérzéseinek köszönhetően pontosan tudta, hogy ez utóbbi történt.
- Persze, ne haragudj. – ráztam meg a fejem és minden erőmmel arra koncentráltam, amit mond.
- Mindent összevetve, ebben a szerződésben az áll, hogy azzal, hogy aláírjátok a szerződést, a személyiségi jogaitokat felülírjátok, tehát a rólatok készült felvételekkel az rendelkezik, aki akar, és azt csinál vele, amit akar. Erre az időre a rendező és a producer teljesen szabad kezet kap. Továbbá elismeritek, hogy a szerződés aláírására nem kötelezett senki, önszántatokból szignáltátok alá. – magyarázta a kinyomtatott példányba süllyedve.
- Mit ért az alatt, hogy szabad kezet kap? – tanakodtam.
- Tulajdonképpen azt, hogy bármit elkövethet. Ha azt mondja, hogy meg kell vernetek egy félholtra éheztetett afrikai kisfiút, akkor meg kell tennetek, mert ő úgy gondolta, hogy ez jó a műsornak. – oszlatta el a ködöket a fejem felől.
- Nem lehetne valahogy megkötni a kezeit? Úgy értem, hogy a játék és a forgatás keretein kívül ne nyúlhasson az életemhez? – ez az egy dolog igen csak zavart. Nem szeretem, ha turkálnak a magánéletemben.
- Egy pillanat és átírom. – mosolyodott el, majd gyorsan gépelni kezdett. Kereken harminc percen belül a kezemben foghattam az új szerződést. Boldogságom egy pillanat alatt lelohadt. Még csak most jön a neheze: beszélnem kell Harry-vel.

Gondoltam jobb lesz, ha személyesen beszélem meg vele a dolgokat, ezért elindultam hozzá. A baj csak az volt, hogy fogalmam sem volt, merre találhatom a szobáját. Idegesen fújtam ki a levegőt, majd remegő kezekkel szedtem elő a telefonomat és tárcsáztam. Néhány csörgés után felvette.
- Szia, Nina. – szólt bele, hangja békés volt és cseppet sem tűnt idegesnek.
- Szia, Harry. – köszöntem én is. Arcomon enyhe mosoly suhant át. – Átnéztük a szerződést. Ha gondolod, olvasd el és írjuk alá. – magyaráztam a lift előtt ácsorogva.
- Rendben. Néhány perc és ott vagyok. – azzal letette.
Az új információ feldolgozása után végigsprinteltem a folyosón és bementem a szobámba. Gyorsan eltűntettem a rumlit, megigazítottam az ágyamat, elhúztam a függönyöket, kinyitottam az ablakot, rekordsebességgel hajtottam össze a kimosott ruháimat és alighogy leellenőriztem, hogy a kinézetemmel is minden rendben van, kopogtak.
- Gyere! – szóltam ki.
- Szia! – jött be Harry, majd fütyörészve ledobta magát az ágyamra, amit épp az előbb raktam össze. Döbbenetemben még köszönni is elfelejtettem. Nem tudtam mire venni a viselkedését. Arcomat látva felnevetett. – Nina, nem fogok minden veszekedésünk után úgy viselkedni veled, mint egy idegen, aki még sosem járt itt. A testvérek is összevesznek néha. Utána pedig ott folytatják, ahol abbahagyták. – mosolygott. Bennem pedig összetört valami. Fogalmam sincs mi volt az, de Harry megfogta és a földhöz vágta.
- Persze. – bólintottam, hatalmas mosolyt varázsolva az arcomra. – A testvérek is... - értettem egyet, belül azonban már rég elküldtem melegebb égtájakra. Nem vagyok a testvére.
- Akkor odaadod a papírt? – nyújtotta a karját, én pedig vigyorogva – vagyis, inkább vicsorogva – nyújtottam át neki a nyomtatványt.
Amint bújni kezdte a papírt, én idegesen kezdtem magam előtt mutogatni.
- Persze, a testvérek is szoktak veszekedni. – motyogtam az orrom alatt.
- Mondtál valamit? – kérdezett vissza, továbbra is a szerződést böngészve.
- Nem. – ráztam a fejem. – Mit gondolsz? – érdeklődtem.
- Úgy gondolom, minden lehetséges kiskaput elzártunk előle. – bólogatott – Van egy tollad? – kérdezte. Felkaptam egyet az asztalomról és mellé dobtam. – Köszi. – nevetett, aztán néhány kecses kézmozdulattal aláfirkantotta.
Elvettem tőle és én is aláírtam, majd együtt indultunk el a producer felkeresésére.

- Hm.. – motyogta az üzletembet, maga előtt tartva adokumentumot. Arcán látszott, hogy hezitál, és alaposan fontolóra veszidöntését. Végül egy morgásszerű hangot hallatva letette a papírt az asztalra. –Legyen. – bólintott rá és egy tollat szedett elő zakójának belső zsebéből, majdaláfirkantotta. Kifújtuk az eddig bent tartott levegőt és megkönnyebbültennéztünk egymásra. Bevallom, kicsit féltem. Harry, mintha olvasott volna agondolataimban. A kezemért nyúlt és nyugtatóan megszorította.
- Minden rendben lesz. – tátogta. Halvány mosollyal az arcomon bólintottam.Bíztam benne. Egy hatalmas szikla esett le a szívemről, agyonnyomva mindeneddigi problémámat és könnyek szöktek a szemembe. Szorosan lehunytam őket ésvettem egy hatalmas, mély levegőt.
- Üdvözlet a játékban. Robert Hemmingway vagyok. – nyújtott kezet az eddig mégcsak „üzletemberként" emlegetett tag.
- Harry Styles, ő pedig a legjobb barátom, Nina Parker. – fogadta el azajánlatot Harry és megszorongatta a férfi kezét.
- A forgatások két hét múlva kezdődnek. Kellemes felkészülést kívánok. Atovábbi fejlemények esetében telefonon jelentkezem. – zárta le a beszélgetéstMr. Hemmingway, majd visszaült a helyére.
- Hiszen, nem is tudja a telefonszámom! – szabadkozott Harry.
Hemmingway arcán furfangos mosoly jelent meg. Szemeit résnyire összehúzta, amifenyegető látvány kölcsönzött, olyannyira, hogy mindketten hátráltunk egylépést.
- Ugyan... – legyintett nevetve – én mindent tudok, Mr. Styles.