Most komolyan?! Még egy Potter?!!!

I. A vonatút

- James -

Sóhajtottam. A húgom ma elmegy a Beauxbatons-ba, én pedig hamarosan indulok a Roxfortba.

- James, mennünk kell, különben lekéssük a Roxfort Expresszt - szólt anya, immár harmadszorra tíz percen belül.

Alig várom, hogy újra találkozhassak Holdsáppal és Féregfarkkal. Na meg persze a legjobb barátommal, a minden szabályszegést örömmel vállaló Tapmanccsal.

Remélhetőleg idén Evans is hajlandó lesz randizni velem. Azóta tudom, hogy szeretem, amióta először megláttam. Komolyan nem értem, hogy miért nem bírja a fejemet, végtére is én vagyok az az átkozott James Potter, a hírhedt Tekergők egyike és a leghelyesebb srác a Roxforban. Mégis ki az, aki ne akarna velem randizni?

- James Charlus Potter, ha nem teremsz itt azonnal... - mielőtt anya befejezhette volna a mondatot, felkaptam a cuccomat, és lerohantam a lépcsőn. Amikor leértem, az első dolog, amit kérdezett, ez volt:

- Mi tartott ilyen sokáig? Már csak öt percünk van!

Igen, tudom. Gyerünk, menjünk!

Éppen megérkeztünk a peronra, amikor hallottam, hogy valaki hirtelen felkiált:

- Holdsáááp, miért nem gonoszkodhatok egy kicsit? Csak amíg várnunk kell Ágasra. Egyébként hol van?

- Ó, Holdsáp, tudtam, hogy képtelen vagy nélkülem élni - szólítottam meg a barátomat kötekedve - Menjünk, keressünk egy üres fülkét, mielőtt elindul a vonat.

Miközben a kiszemelt kupénk felé igyekeztünk, megpillantottam egy vörös hajú lányt, aki előttem sétált. Önelégült mosollyal az arcomon szólítottam meg:

- Hé, Evans, a Mennyországból pottyantál ide? Azért kérdezem, mert olyan vagy, mint egy angyal.

- Ez most komoly, Potter?... (Are you serious, Potter...)

- Nem, Sirius én vagyok - szakította félbe Tapmancs.

- Te és én egyedül? A Három Seprűben? - kérdeztem, mielőtt Sirius mégjobban elszúrta volna az egészet.

- Egy óriáspolippal is szívesebben randiznék, mint veled, Potter - kiabálta Evans, mire néhány kíváncsi diák kihajolt a fülkéje ajtaján, hogy megnézze, mi folyik itt.

- Gyerünk, tudom, hogy szeretsz - ugrattam.

- Ajj, melyik részét nem értetted annak, hogy NEM?! - kérdezte, majd elviharzott.

Röhögésben törtünk ki, és folytattuk utunkat a kupénk felé. Odaérve leültünk, és törni kezdtük a fejünket a tökéletes "A Tekergők visszatértek a Roxfortba" csínyen.

Tapmancs hirtelen elégedetten elmosolyodott.

- Gyerünk, oszd meg velünk is azt a nagyszerű ötletet! - kértem.

- Honnan tudtad, hogy van egy remek ötletem?

Holdsápra pillantottam, aki magyarázni kezdett:

- Nos, úgy vigyorogtál, mint egy idióta, és úgy néztél ki, mint aki épp most jött rá, hogy ötöse van a lottón.

Tapmancs zavartnak tűnt:

- Merlin szakállára, mi a fene az a lottó?

Holdsáp a tenyerébe temette az arcát.

- Komolyan, Tapmancs! Az egyik órán láttunk egyet. Mit műveltél te egész évben?!

Most már én is zavarban voltam.

Mi sohasem láttunk ilyen izét egyik órán sem, ha csak nem... Ó, igen, már értem. Biztosan azon órák valamelyikén lehetett, amikor éppen aludtunk.

Tapmancs és Holdsáp még mindig veszekedtek.

- Ide figyeljetek mindketten! Kuss, jó? - néztem rájuk, mire bólintottak - Rendben. Térjünk vissza ahhoz a sokkal fontosabb dologhoz, amiről szó volt. Szóval mi is az a király ötleted, Tapmancs?

- Lily -

Dühösen mentem vissza a fülkémbe. Marls rámnézett, és megkérdezte:

- Potter megint elhívott?

Kifakadtam:

- Szemtelen, öntelt alak! Mármint... Most komolyan azt képzeli, hogy én randizni szeretnék vele?! Azok után, amit Persszel művelt?! Csak képzeld magad elé ezt a fickót! Örökösen összekócolja a haját, úgy viselkedik mintha ő lenne a király, pontosan úgy, mint Black.

Marlene csak ült, és bólogatott, én meg valószínűleg úgy néztem ki, mint valami bolond.

- Ne is törődj vele, nem ér annyit, hogy miatta idegeskedj. Egyébként is, hamarosan megérkezünk, úgyhogy át kéne öltöznünk- mondta Marlene.

Miközben átvettem a taláromat, csak Potterre tudtam gondolni. Annyira faragatlan és önző! Semmi mást nem csinál a csínytevésen kívül, és akárhova megy, olvadoznak utána a lányok, csak mert ő rájuk kacsintott. Nem mintha egyébként annyira helyes lenne, vagy ilyesmi... És persze nem is hollófekete haja meg a mogyoróbarna szeme az oka a rajongásnak...

- Lil, merre vagy? - hallottam hogy valaki kiabál. Rögtön tudtam, hogy ki az. Alice. Amikor leszálltam a vonatról, azonnal észre is vettem a lányt. Az utolsó fiáker mellett állt egy barátjával, Frankkel.

-Siess!- kiáltotta.

Gyorsan odafutottam, és beugrottam a kocsiba. Szerencsétlenségemre valakinek az ölébe estem. Fölnéztem rá, és az első dolog, ami magára vonta rajta a figyelmemet, azok a mogyoróbarna szemei voltak.

------------------------------

Sziasztok, íme az első fejezet: 742 karakter. Esküszöm, olyan gyorsan hozom a következő részt, ahogy csak tudom, de egyelőre a csíny letudva.

____________________

Itt is van az első fejezet fordítása. Azt hiszem, egész érthetően sikerült. Néhány helyen kellett csak kicsit nagyobb mértékben eltérnem az eredeti szövegtől, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy saját magam átírtam a történetet vagy elvettem belőle bizonyos fontos részeket. Aki fordított már, az tudja, hogy nem minden esetben- sőt!- lehet szó szerint ragaszkodni az eredetihez, mert értelmetlen lesz a magyar fordítás.
Nos, hamarosan jön a következő rész. :D

Em Black