Most komolyan?! Még egy Potter?!!!

XXVI. Amit a lányok főztek...

- Sirius -

Vissza akartam vágni valamivel, de ekkor Lumpsluck belépett a terembe, és elkezdte az órát.

Bájitaltan után Ágas és Holdsáp keresésére indultam, hogy beszámoljak nekik arról, amit kikotyogtam Allynek. A Mézesfaláshoz vezető titkos járat folyosóján találtam rájuk.

- Hahó, srácok, előfordulhat, hogy akadt egy aprócska problémánk.

- Mennyire aprócska? - kérdezte Holdsáp gyanakodva.

- Csupán annyira, mint a Roxfort? - feleltem kétségbeesetten.

- Mit műveltél már megint? - érdeklődött Ágas drámai hangot megütve.

- Én ugyan semmit, Allison viszont talán tudomást szerzett a becenevekről...

- Mennyit tud?

- Fogalmam sincs, de azt hiszem, konkrétan csak a neveket tudja és semmi mást.

- Muszáj meggyőződnünk arról, hogy a körülményekről tényleg nincs fogalma - mondta Holdsáp.

- Ez nehéz lesz, srácok, mivel a tesóm nagyon okos és makacs, úgyhogy ha meg szeretne tudni valamit, akkor nem fogja föladni.

Holdsáp szeme elkerekedett, és tudtam hogy mi jár a fejében: ha Allison kideríti a titkát és mindenkinek elmondja, Remusnak el kell mennie a Roxfortból. Mindazonáltal én nem hiszem, hogy bárkinek is elárulná, hiszen végülis Ágas tesója.

James szintén tisztában volt Remus gondolataival, és így nyugtatta:

- Ne aggódj, nem fog azért elítélni, mert van ez az icike-picike problémád, és senkinek sem fog egy szót sem szólni róla.

Holdsáp ugyan fellélegzett kicsit, de még mindig feszült maradt. Nem csodálkoztam rajta.

Most egy lyukasóránk következett, amit arra szántunk, hogy megvitassuk, mit kezdjünk Allisonnal. Végül abban maradtunk, hogy nem csinálunk semmit, mindösszesen csak különös figyelmet fogunk arra fordítani, hogy mit mondunk a közelében.

Átváltoztatástan után a lányok még a teremben maradtak, mert beszélniük kellett Minnie-vel, mi pedig a nagyterembe siettünk, hogy minél előbb nekiláthassunk a vacsorának. Amikor letelepedtünk az asztalhoz, a lányok még mindig nem voltak sehol sem. Enni kezdtem, de valami keserűt éreztem az ételben. A többiek is így járhattak, ugyanis mindenki savanyú arccal ücsörgött a nagyteremben. Ágas volt az egyetlen, akinek nem hervadt le ajkáról a mosoly.

- Neked ízlik?

- Épp most lettünk megtréfálva - vigyorgott rám.

Borzadva dobtam el a villámat és a késemet. Megettem valamit, ami most rendesen meg fog szívatni.

James a fejét rázva azt mondta:

- Most már megeheted, késő, nem tudsz változtatni semmin sem.

Amikor újra enni kezdtem, a mardekárosok asztalánál valaki felsikoltott, és mindannyian babakígyóvá változtak. Jamesszel és a többiekkel hangos nevetésbe kezdtünk, és hamarosan az egész nagyteremet elborították a borzkölykök, sasfiókák, kiskígyók és oroszlánkölykök. A tanárok ugyan megpróbáltak visszaváltoztatni minket, de nem jártak sikerrel.

- Vajon Ágas hol lehet? - gondoltam.

- Itt vagyok, Tapmancs. Hallod, amire gondolok?

- Úgy tűnik. Mit szólnál ahhoz, ha még nagyobb káoszt keltenénk?

- Benne vagyok, tesó.

Ezzel a tanárokat kerülgetve nekilódultunk, akik megpróbáltak elkapni minket, azonban sikeresen kitértünk mindannyiójuk elől, úgyhogy kénytelenek voltak követni bennünket. Ekkor megpillantottam Allisont, Lilyt, Alice-t és Marlene-t, akik a kifejezetten dühös McGalagony társaságában álldogáltak. Tehát ez volt Allison tréfája. Kíváncsi vagyok, vajon mekkora szerepe volt az egészben a másik három lánynak. Lily, Alice és Marlene bűnbánónak tűntek, de közben remekül szórakoztak. Egyedül Allyn nem látszott, hogy bűntudata lenne, annak ellenére, hogy biztos vagyok abban, az egészet ő tette.