Most komolyan?! Még egy Potter?!!!

XI. Vita

-Allison-

-James a bátyád?!
-Mármint James Potter?
-Igen, ő az ikertesóm. A teljes nevem Allison Potter.
Miután közöltem ezt, a hálóban olyan csönd lett, mint egy kriptában, ami pedig nem igazán tetszett. Kényelmetlennek találtam. Újabb néhány másodpercnyi zavart csend után Lily végre megszólalt:
-Ő egy arrogáns senki, te viszont... Te jófej vagy, és annyira más!
Erre magban felkuncogtam, mivel mindig mindenki azt állítja, hogy tök ugyanolyan a személyiségünk. És hogyha Lily kedvel engem, akkor talán bírja Jamest is, hiszen rengeteg megegyező vonásunk van. Például mindketten kitartunk a barátaink mellett jóban-rosszban, még azt is vállalnánk értük, hogy valaki megátkozzon minket. Aztán mindkettőnknek jó a humora. Társaságkedvelők vagyunk, de egyikünk sem önző és arrogáns. Na jó, James talán egy kicsit mégis az, de legtöbbször egyszerűen csak túlságosan védelmezni akarja a körülötte lévőket, és néhányan emiatt esetleg gőgösnek tarthatják. Az egyetlen különbség kettőnk között, hogy James éppen annyira tapintatos, mint egy kiskanál. Szóval alapvetően ugyanolyanok vagyunk.
Ezek a gondolatok kevesebb, mint tíz perc alatt cikáztak át az agyamon, és ezzel, azt hiszem, egyéni csúcsot állítottam fel. Ja igen, válaszolnom kéne Lily megjegyzésére. Majdnem elfelejtettem.
-Sokak szerint ugyanolyan a személyiségünk.
-De te kedves vagy és okos.
-James is okos meg kedves, csak igyekszik eltitkolni. Ha jobban megismernéd, valószínűleg te is rájönnél erre.
Úgy tűnt, hogy Marlene elítél a bátyám miatt. Én tényleg azt hittem, hogy barátok vagyunk. Szerencsére Alice mellettem állt:
-Vajon más lett Allison, csak azért, mert megtudtuk, hogy James ikertestvére? Ő még mindig ugyanaz, annak ellenére, hogy van egy önző tesója- bocsánatkérően mosolygott rám, én pedig visszamosolyogtam, és azt tátogtam:
-Köszi!- erre csak megrázta a fejét.
Ásítottam, mire Lily megszólalt:
-Jól van, mindenki fáradt. Menjünk aludni!
-Jó éjt!
-Jó éjt!
-Jó éjt!
-Jó éjt!

~Kis idő múlva~

Másnap reggel Lilyvel mentem reggelizni. Mielőtt azonban beléphettünk volna a nagyterembe, megállt, és azt mondta:
-Teljesen megértem, ha nem akarsz odaülni hozzánk. Tiszta bunkók voltunk tegnap este. Azon is csodálkozom, hogy egyáltalán meghallgatsz. Annyira sajnálom, és...
Egy dolog biztos: ez a lány nagyon jól tud magyarázkodni. És mégis hogy meri azt feltételezni, hogy többet nem beszélek vele, csak mert kicsit összekaptunk?! Sohasem tennék ilyet.
-Lily, Lily!- végre abbahgyta a hadarást, én pedig megöleltem, miközben kijelentettem:
-Természetesen szeretnék veletek reggelizni. Még álmomban sem jutna eszembe máshova ülni.
Megkönnyebbülten ölelt meg ő is.
-Gyerünk, Ally, nem szeretnénk lekésni a reggelit!
Felvontam a szemöldökömet.
-Ally??? Ez meg kinek a neve? Az Abszol Út  (Diagon Alley) jut róla az eszembe.
-Ez az új beceneved, butus!
A fejemet csóválva felnevettem, majd kinyitottam a nagyterem ajtaját, és hatalmas mosollyal az arcomon sétáltam oda a Griffendél asztalához. James elkapta a pillantásomat, aztán intett egyet, jelezve, hogy nem érti, mire föl vagyok ilyen vidám.
Én pedig még jobbam vigyorogtam, mint eddig,- ha ez egyáltalán lehetséges,- és könnyedén megráztam a fejemet.

____________________

Ki látta már a Legendás állatok és megfigyelésük-et? Én még nem értem oda a moziba, de nagyon keszülök.

Em Black