Most komolyan?! Még egy Potter?!!!

XXVII. Mókázások

- Allison -

Átváltoztatástan után a lányokkal hátramaradtunk, hogy föltegyünk néhány kérdést az órával kapcsolatban. Lilynek azonnal eszébe jutott valami fogós kérdés, amire Minnie-nek elég hosszasan kellett felelnie.

A bűbájtan és az átváltoztatástan közötti szünetben már ellátogattunk a konyhába, s megkértük a házimanókat, hogy hadd vessünk egy pillantást az ebédre szánt ételekre. A manók habzás nélkül odavezettek minket négy asztalhoz, amik a zöld, kék, sárga és vörös színben pompáztak. Marlene a Mardekár asztalán lévő ételt öntözte meg a bájitallal, Alice a Hugrabug asztalát, Lily a Hollóhátét vette kezelésbe, én pedig a Griffendél asztalánál intéztem el, hogy a bájitalunk az ennivalóba kerüljön. Hamarosan már látni fogjuk a babakígyókat, kisborzokat, sasfiókákat és oroszlánkölyköket.

Minnie végül elzavart minket. Követtük a nagyterembe, s nagyon reméltem, hogy már mindenki belekóstolt az ennivalókba. Nem kellett csalódnom. Mindenki állattá változott, kivéve a tanárokat, akik azon igyekeztek, hogy ismét diákot bűvöljenek a kölyökállatkákból. Hiába volt azonban minden erőfeszítésük: sulistársainknak a következő órákban így kell maradniuk, nincsen semmilyen ellenszer.

Bele kellett harapnom a szám szélébe, hogy ne nevessek föl hangosan, mert annyira vicces volt, ahogy a tanárok megpróbálták helyreállítani a rendet.

Fontos megjegyezni, hogy attól, mert a diákok állattá változtak, továbbra is úgy gondolkodnak, mint az emberek, s - ezt alátámasztva - ebben a pillanatban két oroszlánkölyök vált ki a többi közül, mire a tanárok fejvesztve kezdték üldözni őket a nagyteremben. Láttam, hogy még Lily is alig tudja visszatartani a nevetést.

Mikor mindenki megnyugodott, s a két kölyök ismét eltűnt az oroszlánok között, Dumbledore professzor elrendelte, hogy mindenki térjen vissza a klubhelységébe.

- Lányok, segítenétek odaterelni az oroszlánokat a Griffendél-toronyhoz? Nagyon hálás lennék, ha figyelnének rájuk, s megakadályoznák, hogy szabadon kószáljanak a kastélyban.

- Természetesen, McGalagony professzor - felelte Lily.

A tanárnő segítségével kitessékeltük az oroszlánkölyköket a nagyteremből. McGalagony professzor haladt a sor élén, Marlene és Alice középen sétáltak, én pedig hátramaradtam Lilyvel, hogy megbizonyosodjunk afelől, hogy egyetlen kisoroszlán sem marad le vagy kószál el.

Minden a terv szerint haladt egészen a negyedik emeletig, amikor két kölyök megtorpant, és megpróbált lelécelni. Oldalba böktem Lilyt, hogy felhívjam a figyelmét a szökni próbálókra. Megpróbáltuk elállni az oroszlánok útját, ám túl gyorsak voltak, s a lábunk között átbújva elszaladtak. Miután utánuk eredtünk, összepillantottunk Lilyvel. Sosem gondoltam volna, hogy az oroszlánkölykök ilyen gyorsan tudnak futni. Végül a két állatka hibázott, s így be tudtuk keríteni őket. Ahogy közeledtünk feléjük, hátrálni kezdtek, aztán a fal megállásra kényszerítette őket. Egyikük grabancát sikerült elkapnom, a másik azonban ismét lelépett.

Aztán meghallottam Lily hangját:

Nem, ezt nem tehetitek! - mondta, és a karjaiba vette a kisoroszlánt.

Felnevettem, mire az én kölyköm is megpróbált megszabadulni a kezemből.

- Nem, ezt tényleg nem tehetitek! - ismételtem meg Lily szavait, s a mellkasomhoz szorítottam az állatkát, biztosítva, hogy ne tudjon meglépni.

- A helyedben én közelebb tartanám magamhoz a kölyköt. Ha egy kicsit is hasonlít az enyémre, meg fog próbálni elmenekülni.

Lily nevetett:

- Jaj, dehogy, biztosan nem tenné, hiszen olyan aranyos! - jelentette ki, de azért szorosabbra fonta karját az oroszlán körül.

- Egyetértek, tényleg nagyon aranyosak. Szerinted az évfolyamtársaink?

- Fogalmam sincs. A külsejük alapján nem tudjuk megkülönböztetni őket egymástól - felelte Lily - Vissza kell vinnünk őket a csoporthoz. A többiek így is biztosan meg fogják kérdezni, hogy merre voltunk.

Az oroszlánokkal a kezünkben visszasétáltunk a Griffendél klubhelységéhez, ahová már mindenki más megérkezett:

- Merre kalandoztatok? - támadott le minket Marlene azonnal.

- Ezek ketten megpróbáltak megszabadulni tőlünk, s kénytelenek voltunk végig kergetni őket a kastélyon - válaszolt Lily, majd a földre tette az oroszlánját.

- Betereltünk mindenkit a hálótermébe. Remélem, hogy az elsősöket nem kevertük össze a hetedikesekkel - vigyorgott Alice.

- Mit csinálunk a két kis bajkeverővel? - érdeklődtem.

- Játszhatunk velük! - lelkendezett Marlene.

A két kisoroszlán erre nyávogva rohangálni kezdett körülöttünk, mi vigyorogva igyekeztünk becserkészni őket. Mindketten nagyon okosak és leleményesek voltak, ha el is kaptuk őket, hamar kiszabadultak kezeink közül. Úgy tűnt, hogy órákon keresztül szórakoztunk velük, végül lehuppantunk a földre a kandalló előtt. A két oroszlánkölyök lassan a közelünkbe óvakodott, végül letelepedtek közénk. Pontosabban nem is közénk, sokkal inkább ránk: keresztül-kasul bukdácsoltak a hasunkon, hogy megtalálják a legkényelmesebb fekhelyet. Kétségtelen, hogy Lily és én voltunk a kedvenceik, ugyanis végül a mi pocakunkon terültek el. Cirógatni kezdtem az oroszlánomat, amire az hangos dorombolással felelt. Különös módon erre Lily kölyke felmordult.

- Talán féltékeny? - kérdezte Alice meglepetten.

Lily simogatni kezdte a hasán fekvő kisoroszlánt, de az továbbra is morogva figyelte az enyémet, aki azonban teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Lily néhány kedves szót suttogott oroszlánja fülébe, végül pedig még egy puszit is nyomott a feje tetejére. Ez megtette a hatását: az oroszlánkölyök megnyugodva dorombolni kezdett.

- Úgy néz ki, Lily, hogy kedvel téged - ugrattam barátnőmet, aki visszanevetett rám:

- Láthatóan nem én vagyok az egyetlen, akire ráakaszkodott egy kisoroszlán.

Lilyre nyújtottam a nyelvemet, majd folytattuk az egymással való kötekedést. Kis idő múlva már csak suttogva szóltunk egymáshoz, mivel az oroszlánok álomba merültek, s nem szerettük volna fölkelteni őket.

Órákon keresztük beszélgettünk, egészen addig, amíg a házimanók megjelentek némi ennivaló társaságában. Az illatokra az oroszlánkölykök is fölébredtek, és rávetették magukat az ételünkre. Arckifejezésünket látva Alice és Marlene kacagásban törtek ki, a házimanók pedig hoztak még egy adagot, majd visszavitték a konyhába az edényeket, mikor jól laktunk.

Szórakozottan simogatni kezdtem a kisoroszlánomat, aki azonnal nyávogásba fogott, amikor kezem megállt. Szörnyen vágyott a figyelemre. Nem is tehettem mást, mint hogy tovább cirógattam és Lilyt leutánozva kedvesen sutyorogtam a fülébe és megpusziltam a feje tetejét. Erre a másik kisoroszlán ismét morogni kezdett, mire én önkéntelenül is szorosabban öleltem magamhoz az én kölykömet. Védelmező mozdulatomat látva Lily oroszlánja hangosabb morgásba fogott, amit csak akkor hagyott abba, mikor barátnőm nyugtatgatni kezdte.

- Egész aranyosak, amikor nem morognak - jegyezte meg Alice, mi pedig mindannyian helyeseltünk. Így van, nagyon édesek, de egyszerre rettenetes kis ördögöcskék is.

Ahogy telt az idő, mindannyian álomba merültünk a klubszoba padlóján ülve, s csak akkor ébredtem föl, amikor valami mocorogni kezdett a karomban. Azonnal elöntöttek az előző este emlékei. Az oroszlánkölyköt még mindig magamhoz szorítva, lábamat magam alá húzva ültem a földön. A kölyök ekkor megnyalta az arcomat, mire azonnal elszállt a fáradtságom, s felkacagva engedtem el a kisállatot.

Szuperül mulattam az este.

____________________

Halihó Emberkék!

Nagyon köszönöm a rengeteg kommentet, csillagocskát és támogatást, amit "visszatérésem" óta kaptam Tőletek! Nagyon szuperek vagytok, hogy még mindig itt vagytok! :D

Emma