Most komolyan?! Még egy Potter?!!!

XXI. Kölcsön kenyér...

"- Pompás! Hol tanultad? Még soha nem hallottam ezt a varázsigét.

- Én találtam ki - Marlene döbbenten figyelt.

- Nem olyan nehéz kitalálni egy varázsigét. De most tényleg erről fogunk beszélni, vagy megtámadjuk Lilyt és Alice-t?

- Lily és Alice!"

Erre felpattantunk Alice, illetve az én ágyamra, és püfölni kezdtük Lilyt meg Alice-t.

Mikor Alice megszerezte a párnámat, és megtámadott, eljött az ideje annak, hogy megvalósítsuk a tervünket.

Varázslattal szereztem magamnak meg egy párnát, és a levegőbe hajítottam. Alice-t találta el, és az alatt a 30 másodperc alatt, amíg őt püfölte, nekem sikerült kimenekülnöm a csata közepéből. Alice és Lily szemében a felismerés szikrája villant, mire a szobában található összes párnát megbűvöltem kis varázsigém segítségével.

Egy óra múlva mindannyian kimerülten feküdtünk Lily ágyán. Igazából egyik csapat sem győzött: végül már mindenki hajigált mindenkit.

- Szóval - kezdte Alice - milyen rendkívüli ötleted támadt a csínyünkhöz?

- Mégis hogyan... Mennyi ideje hallgatóztatok? - kérdeztem gyanakodva. Nem tudhatnak az ötletemről, hacsak nem figyeltek minket az elejétől kezdve.

Alice gyenge kifogással állt elő:

- Igazából nem is hallgatóztunk - mondta, és vetett egy bizonytalan pillantást Marlene-re, aki viszont ezt üzente vissza neki a szemével: "Nem fogok segíteni rendbe tenni azt a sok hülyeséget, amit itt összefecsegtél."

Én pedig ezek után tökéletesen biztos voltam abban, hogy mindent kihallgattak.

- És akkor mit is csináltatok egészen pontosan? - érdeklődött Lily is.

- Beszélgettünk, aztán jött a takarodó, és észrevettük, hogy még nem értél vissza. Úgy döntöttünk, hogy az lesz a legjobb, ha... mi nem hagyjuk elkapni magunkat veled együtt, szóval... Aztán meghalottuk, hogy beszélgettek, és egészen véletlenül - azt is, hogy miről van szó.

- Ráadásul a mi javaslatunkra készül Lily elkövetni azt a tréfát!

Lily Marlene-re pillantott:

- Valóban, mint ahogy az is a ti hibátok, hogy takarodó után a folyosón mászkáltam.

Nem ismerem Lilyt túl régóta, de már sikerült megtanulnom, milyen az, amikor kiabálni készül valakivel. És higgyetek nekem, nem intézi el egy sima sóhajtással.

Szerencsére Alice ugyanúgy tudta, hogy mi következik:

- Nem akartuk, hogy ez legyen a vége, csak úgy... Megtörtént.

Lily gonosz vigyorral az arcán fordult felém, ami, meg kell hagyni, elég rémisztő volt. Ha valaki más néz így rám, az teljesen rendben van, de hogy Lily tegye?! Ez egy kicsit megijeszt. Ugyanaz a fény látszott a szemében, mint ami a miénkben lobog, amikor Jamesszel rosszban sántikálunk.

- Tehát, Ally, te sem tudtad, hogy a "meghall" a "halgatózik" szinonimája?

- Pontosan, Lils, tényleg nem tudtam. De ha már erről van szó, hallottam, amikor Marlene és Alice a fiúkról beszélgettek. Alice, neked tetszik Frank, ugye?

A kérdezett elpirult, mint ahogy arra számítottam. De komolyan, csak a hülye nem látja, hogy Alice kedveli Franket.

- Ne szívassatok már! Nem is bírom Franket! Hogy juthatott eszetekbe ilyen képtelenség?

- Őszintén, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. Lily? Marlene? Nem? Bocsi, nem tudom, milyen képtelen ötletre gondolsz, csak egy kifejezetten tetszetős ötletem van, mégpedig az, hogy kedveled Franket!

Alice kinyitotta a száját, majd becsukta, - pontosan úgy festett, mint egy tátogó hal, - majd végül fújtatva közölte:

- Lefekszem, még mielőtt több ilyen abszurd feltételezéssel állnátok elő - ezzel lehengeredett Lily ágyáról, és ráheveredett a sajátjára. A függönyöket kisebb színjáték keretében húzta össze az ágya körül.

Marlene ásított, mire Lily megjegyezte:

- Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha mi is nyugovóra térnénk. Holnap korán kell kelnünk.

Letessékelt minket az ágyáról, és ő is behúzta a függönyt.

Valószínűleg tényleg aludnom kéne: hosszú és nagy nap áll előttünk. Nagy az elkövetendő csínyek és hosszú az tanórák miatt.

------------------------------

Bocsánatot kérek, amiért nem frissítettem. Be kell vallanom, hogy nem sok időt töltöttem Wattpadon, de ennek ellenére nem hagytam abba az írást. Végeztem három résszel, csak nem publikáltam őket. Ünnepélyesen esküszöm, hogy többször fogok frissíteni.

xxxlovexreadingxxx

Sok-sok szeretettel!

Komment?

Követés?

Vote?

Megosztás?

____________________

Először is, szeretnék bocsánatot kérni, amiért eddig várattalak benneteket. Aztán sajnos azzal kell folytatnom, hogy a következő hónapokban is hasonló "aktivitás" várható tőlem: kidolgozandó tételek, felvételi, érettségi, meg minden egyéb, amire készülni kell (a suli úgy általában, szalagavató, stb). Sok. Nagyon. Még úgy is, hogy nem igazán alszom. Igyekezni fogok, de nem ígérek semmit. Ritkán - ritkán lesznek részek, szóval nem szünetel a fordítás semmiképpen sem.

Másodszor, szeretném megköszönni a rengeteg csillagocskát, megtekintést és kommentet, amiket azóta kapott a történet, amióta ismét eltűntem.

Harmadszor, kép:

"James Potter, Mary MacDonald, Lily Evans, Emmeline Vance, Alice Fortescue, Frank Longbottom, and Marlene McKinnon. Hely: ismeretlen. Készítette Remus Lupin 1977 őszén."

Emma Black