Most komolyan?! Még egy Potter?!!!

II. Találkozás a lányokkal

- James -

Ültem a fiákerben, amikor a Liliomom (lily flower) hirtelen odarohant hozzánk. Szerencsétlenségére megbotlott, és egyenesen az én ölemben landolt. Elvigyorodtam, és megjegyeztem:

- Tudom, hogy vonzó vagyok, de azt nem feltételeztem volna, hogy ilyen gyorsan belém esel, Evans.

- Idióta - hallottam a motyogását, de láttam, hogy közben elpirult. Tapmancsra néztem, aki úgy vigyorgott, mint a fakutya. Amikor észrevette, hogy figyelem, ezt tátogta:

- Kapd le a csajt!

Mire azonban kapcsoltam, Evans már kimászott az ölemből, és arrébb ült. Csak képzeltem volna, hogy elpirult vagy tényleg ez történt? Valószínűleg csak képzeltem.

Rábámultam. Alig tudtam elhinni, hogy valaki ilyen szép lehet. A legtöbb lány több tonnányi sminket ken magára, és olyan ruhákat hord, amik semmit sem takarnak. Evans azonban nem ilyen. Ritkán sminkeli magát. Mondjuk nincs is rá szüksége: úgy gyönyörű, ahogy van, kezdve az okos zöld szemével, ami úgy csillog, mint a smaragd...

- Ágas, Ágas - Tapmancs a jól ismert elégedett vigyorával nézett rám.

- Mi van? - mordultam rá kissé ellenségesen.

- Megérkeztünk. Készen állsz rá, hogy a csínyeinkkel uralmunk alá hajtsuk a Roxfortot?

Jókedvűen elmosolyodtam:

- Abban biztos lehetsz, Tapmancs!

- Allison -

Nagyon izgatott vagyok, hogy végre a Roxfortba járhatok, és mindenféle kópéságot követhetek el az ikertesómmal, James Potterrel. Vagy esetleg vele is kiszúrhatok.

Normális esetben az ötödik évemet is a Beauxbatons-ban kezdtem volna, de - amint azt az igazgatónő mondta - most túlléptem a határt. Aztán valami olyasmiről beszélt, hogy éretlen vagyok, meg hasonlók. Egy órányi szundikálás után arra riadtam föl, hogy azt sikoltja:

- Ki vagy rúgva! Hallod, ki vagy csapva!

Nocsak, valaki nem aludt jól vagy csak megvan neki?! Esetleg mindkettő...

Szóval ez az oka annak, hogy most itt ülök a Roxfort igazgatói irodájában, arra várva, hogy kiderüljön, melyik házba kerülök. Remélem, hogy a Griffendélbe, ugyanúgy, ahogy apa és a tesóm is. Hű, alig várom, hogy láthassam James arcát, amikor majd találkozik velem itt. Elég vicces, hogy ő még mindig úgy tudja: a Beauxbatons-ban vagyok.

Végül belépett Dumbledore professzor.

- Nos, Miss Potter, feltételezem, szeretné, hogy beosszuk a házába.

Bólintottam. Kíváncsi vagyok, hogyan osztják be a diákokat. Vajon harcolnom kell vagy valami hasonló?

Aztán észrevettem, hogy Dumbledore professzor egy öreg kalapot tart a kezében. Ennyi? Csak föl kell húzni egy kalapot?

A gondolataimat hirtelen egy bosszantó hang zavarta meg:

- Micsoda, van egy újabb Potterünk, mi? Kedves, de nem elég szorgalmas a Hugrabughoz... Semmiképpen sem Mardekár... Az egyik lehetőség a Hollóhát, mivel okos... De mi ez? Ez a lány egy nagy kópé!

- Igen, és erre büszke is vagyok.

A kalap kuncogott:

- Nos, akkor a legjobb lesz, ha... GRIFFENDÉL!

- Muszáj ilyen hangosan kiabálnod? - kérdeztem a szememet forgatva.

Aztán Dumbledore újra megszólalt: