Fuldoklok, mégis a párnámba szorítom arcom, hogy ne hallják hangos zokogásom.
Összetörtek, mégsem érdekli őket, nem hallják a segélyhívó kiáltásom.
Talán megőrültem, vagy normális, hogy ennyire kikészít ez az érzés?
Az érzés, amit nem tudok leírni, fáj, elkeserít az a nézés.
Nem aludt altatóval sem, szeme alatt a bőre ott virít lilán,
Az az üres tekintet elkeserít, mellyel rám néz, tudva; ez az én hibám.
