Mindig is úgy véltem, hogy nem lehet összetörni valamit, ami már eleve törött.
Azt hittem, neked is vannak érzéseid a kemény pillantásaid mögött.
Tévedtem. Óriásit tévedtem, hisz törött szívem még apróbbra törted.
Nem érdekelt a fájdalom, amit okozol, nem kegyelmeztél, egyre csak növelted.
Nevetve táncoltál, ugráltál a szívem darabjain, földre kényszerítve engem.
Nem is érzékelve azt, hogy a végére már teljesen eltűnt a lelkem.
A padlón ragadva próbálok építkezni a törött darabjaimból, hiába.
Tudom, hogy lassan meg fog ölni a szereteted hiánya.
