Az önbecsülésem és a lelkem egyszerre roppant össze, szinte hallottam, ahogy szilánkosra törik.
Az apró kis szilánkokat pedig sebzett szívembe, egyre mélyebbre, szinte már tövig döfik.
Sötét bársonyból vagy kemény kötélből, nyakam körül egyre szorosabbra húzzák a hurkot,
Végezetül, hogy kegyetlenek maradjanak, örökre megszűntetik a haláltól védő burkot.
