Nem keltem kiabalásra, az asztal borulására, nem láttam könnyeket a szemében.
Nem öleltem át könnyes szemmel, nem bújtam el remegve, nem keringtek rossz gondolatok a fejemben.
Nyugodt volt minden, csak a nevetés hallattszott be a sötét szobába, ahol megtörve feküdtem.
Nem mertem kimenni, nem tudtam mi vár rám. Féltem. Rettegtem.
Boldogan játszottak, mintha elfelejtették volna a fájdalmat, a túlzsúfolt karácsonyfát,
Mikor a megjátszott boldogság ellenére is tudta mindenki; ez egy tönkrement család.
