Keső van, de még nem tudok aludni, rossz gondolatok járnak a fejemben.
A halalról, hogy milyen érzés is, és, hogy remélem, hamar megtapasztalom.
Reggel van, de nem tudok felkelni, még nincs a szívem összes darabja a kezemben.
Reménytelenül reménykedek, hogy mivel örök magányra vagyok ítélve; egyedül is összerakhatom.
A sötétség belülről emészt fel, nem látom, nem látod, de ott van már a lelkemben.
Legalábbis annak a helyén, hisz tudom, akárhogy is küzdök a túlélésért, végül mégis feladom.
