Nézlek, de mintha párás üvegen keresztül tenném, nem látlak tisztán,
Az egykor virágzó lelked sötét foltnak tűnik, vagy tán nincs is már.
Csak üres, tátongó lyuk, melyet nem létező érzelmekkel próbálsz betölteni,
Feladtad, hisz miattad darabokban lévő szívem már nem próbálod összeölteni.
