Sötét függönyökkel behúzott ablakok, nehogy kiszűrődjenek a titkok.
Felő, valaki rajtakap a szenvedésen, hisz ezek nem azok a bizonyos édes kínok.
A szépen megvetett ágynak nyoma sincs, csak könnyes foltok, szétdúrt paplan.
Az érzések mind benne, kiadva magamból, mivel elmondani neked már hasztalan.
Használt papírzsebkendők a földön, mikkel az elmosódott szemfestéket maszatoltam el jobban.
Száraz bőr, nedves, viszkető szem, szétfújt orr, sebesre harapott ajkak, vágások; fájjon mégjobban!
Leoltott lámpáknál írt kósza sorokból álló versek rólad, a kukába kidobva, összegyűrten.
S ott az ágy közepén alig látható az ablakból a lány, ki halkan szenved összetörten.
