Már nem rezdülök össze, ha meghallom a félelmet keltő hangod, nem rettegek tőled.
Nem gyűlnek könnyek a szememben, ha sértegetsz, de még nem bírnám ki veled.
Fájó szavaidra tisztán emlékszek, miket csúnyán a fejemhez vágtál, pedig tudtad, hogy mit érzek.
Még mindig te vagy az, akit bár félve, de nézek, s akit mégsem értek.
