Csak két hanyagul odavetett szó, mit érzéketlenül írtál le nekem, utoljára, búcsúzóul.
Azóta is türelmetlenül várom a megkönnyebbült érzést, mikor az általad keletkezett seb begyógyul.
Meredten bámulok rá szüntelenül, mintha kitudnám belőle venni az érzéseid, bár hiába.
Hisz elmondtad. Ismerem az érzéseid felém, mikre gondolva esek vissza ismét a letargiába.
