Nehezen lélegzem, kezemet erősen a számra szorítom, sírok.
Fejemet a falnak támasztom, végül inkább a párnába üvöltök.
Fáj. Belül érzem azt az elviselhetetlen érzést, kezdem feladni.
Tudom, lassan elnyel a sötétség, de képtelen vagyok felállni.
Felemészt az érzés, amiről még képtelen vagyok beszélni,
Olyan furcsa, különleges, pusztító, melyet nem lehet megfogalmazni.
