Remegek, sötétség vesz körül, fényt, reményt már sehol sem látok.
Reménytelen vagyok. Már semmi másra, csak a megnyugvásra vágyok.
Rád. Te szabadítassz ki a szürke hétköznapjaim közül, mindig csak rád várok.
Nélküled nem érzem a melegséget, riged minden, egész nap csak fázok.
Összetörtebb vagyok, mint mikor találoztunk, te tetted ezt velem.
Rosszul vagyok, ha nem vagy velem, miattad könnyes minden este a szemem.
Megakadályozhatatlanul, menthetetlenül öngyilkos akar lenni a lelkem.
Mégis rám erőlteti az életet nap mint nap a testem.
