Olyan érzés, mintha víz alatt lennék, alig kapok már levegőt, fuldoklok.
Mint ahogy az emlékeid rólam, rólunk, úgy érzem, velük együtt lassan én is elmúlok.
Úgy teszel, mintha nem is ismertük volna egymást, mintha nem történt volna semmi.
Én pedig magam alatt vagyok, azt hiszem, ennyire még nem tört össze senki.
Most még nem érzem úgy, de előre is köszönöm, hogy végül itt hagytál.
Akit kerestem, akit még mindig keresek, bár hiába, talán mégsem te voltál.
