Az emlékek évek múltán sem vesztették értéküket. Pontosan ugyanolyan fontosnak találtam őket, mint a jelenem vagy a jövőm, amit Alice sokszor nem látott Jacob vagy a többi farkas miatt. A múltam én magam voltam, az a régi én, aki Alex oldalán nevelkedett fel, s élte életét évtizedekig, s egyszerűen imádtam visszamenekülni azokba az időkbe. Ilyenkor úgy éreztem, hogy újra és újra feltámasztom Alexet, mintha újra mellettem lenne és élne velem együtt, de tudtam; velem van. Egyszerűen éreztem, mint mikor az eső illata leszáll az erdőre, s az ember érzi, hogy hamarosan vihar lesz. Én is így éreztem. Különben is, pontosan olyan nyugodt és boldog életre vágyott, mint amilyen életem nekem lett Jacob oldalán, Cullenék családtagjaként, ezt semmiképp nem hagyta volna ki.
- Minden oké? – kérdezte kedvesen Jacob. Az évek során arcvonásai megférfiasodtak, ami miatt csak még elviselhetetlenebbül helyesebb lett. Halványan elmosolyodtam, majd bólintva szavaira apró csókot nyomtam ajkaira és egy aprócska, másnak jelentéktelennek tűnő margaréta eldobása után összefontam ujjaimat szerelmemével jelezve, hogy haza indulhatunk.
Hátat fordítottam annak a tisztásnak, ahol életem első szakasza véglegesen lezárult, amibe még így is egyik részem pusztulása után is szívesen éltem, emlékeztem.
YOU ARE READING
III. Félvér • Jacob Black ff. / Hun.
Fanfiction(2012) Lily hosszú hónapokig tapogatózik a sötétben, miközben úgy érzi, hogy lassan megőrül a ráborult tudatlanságtól és áttörhetetlen faltól, ami miatt képtelen emlékeibe menekülni. Az ég világon semmire sem emlékszik múltjából, s bár álmai éjsza...
