It All Started Online - Minden a neten kezdődött (1D ff) [BEFEJEZETT]

Ezt megúsztam

– Lucy, ezt nem mondod komolyan!

– Sajnos de... részleteket nem tudok, nem kérdezősködtem!

– Te jó ég... – meredt maga elé Jenna.

– Figy, még idejében leálltatok, szóval semmi baj – próbáltam nyugtatni.

– Nincs semmi baj? Lucy! Majdnem részegen, egy sztárral vesztettem el a szüzességem, és azt mondod, hogy nincs semmi baj?

Láthatóan nem jött be a nyugtatósdi.

– Figyelj, nem történt meg, szóval akkora tragédia nem történt.

– Lucy... – Jenna könyörgően nézett rám.

– Nem, Jenna. Ez nem vicc.

– Hát, legalább már ezt is tudom – sóhajtott egy nagyot. – Van még valami, amit nem mondtál el nekem?

– Emlékszel, szilveszterkor...

– Szóval van.

– Olyan 10 körül elmentem zuhanyozni. Nos, mikor kész lettem, és épp hogy magamra csavartam a törölközőt, Harry beállított. Szinte jobban megijedt, mint én. Elkezdett mindenfélét hablatyolni. Aztán mire végre megnyugodott, elkezdte a szépfiút adni. Azt hitte, hogy ha egyszerűen szépnek nevez, menten a karjaiba ugrok.

– És?

– És aztán elhívott beszélgetni a konyhába, és majdnem felismert. Mármint, azt hitte, hogy annak a lánynak, akivel fészen beszélgetett, valami rokona vagyok. De végig láttam a szemében, hogy ha így is van, ő akkor is meg akar szerezni magának, hogy annyival több név legyen a gyűjteményében.

– Tyű, hát azt eddig is tudtam róla, hogy nőcsábász, de hogy ennyire... Neki semmit sem számítanak az érzései? – kérdezte, inkább csak úgy magától Jenna.

– Erre nem tudok választ adni...

Nemsokára visszamentünk hozzánk, mert azért mégis hogy nézne ki, ha anyuék arra ébrednének, hogy nem vagyok otthon?

– Szia, Jenna, kösz, hogy elhívtál. Életet mentettél vele – öleltem meg az ajtóban.

Amilyen csendesen csak tudtam, ellopóztam az ajtómig. Igazából csak akkor volt necces a dolog, amikor a konyha mellett kellett eljönnöm, ugyanis anyu megint hajnalban kelt, hogy reggelire tortát ehessek. Szereti a dolgokat az utolsó pillanatig halogatni.

Ahogy beléptem a szobámba, átvettem a pizsamám, és bedőltem az ágyba. Még épp idejében, ugyanis apu meg úgy gondolta, hogy feldíszíti a szobámat, hogy mikor reggel felkelek, azonnal boldog szülinapom legyen.

– Szia, apu – nyöszörögtem az ágyban.

– Lucy, hát te, hogyhogy ébren?

– Felébredtem, és ennek örömére el is megyek pisilni, ha nem haragszol.

A szüleim ugye jórészt már nincsenek otthon, mikor elmegyek iskolába, ezért így szoktak reggel boldog szülinapot kívánni. Minden évben február elsején feldíszített szoba vár, és egy torta az asztalon, egy cetlivel, hogy ne egyek belőle túl sokat, nehogy rosszul legyek, vagy valami, és hogy vigyek suliba is a többieknek.

Igazából nem tudom, mennyire vannak tisztában vele, hogy nem vagyok túl közkedvelt az osztályban, és hogy összesen három barátom van, abból egy ráadásnak az unokatesóm, Jenna, aki nem is tanul velünk tavaly óta, mert mindig hatalmas tortát kapok, és általában még haza is hozok belőle, mert nem tudjuk négyen megenni az összeset.

– Visszatértem. Szia – köszöntem, mikor beléptem a szobámba.

– Feküdj nyugodtan vissza – puszilt homlokon apu. Én „engedelmeskedtem a parancsnak".

– Jó éjt... – aludtam el, és fel se keltem, amíg nem ébresztett a telefonom.