It All Started Online - Minden a neten kezdődött (1D ff) [BEFEJEZETT]

Hát, akkor, viszlát!

– Szia, Jenna – ültem le mellé. – Hogy vagy?

– Kicsit még fáj a fejem a múltkori miatt. Kellett nekem annyit innom!

– Baj van?

– Vagy két óra kerek perec kiesett. Egyszerűen nem emlékszek. Addig van meg, hogy Liam meg én táncoltunk, aztán beszélgettünk a bárpultnál. Többre nem emlékszek. A következő emlékem az, hogy másnap olyan hat körül visszajöttünk a buszhoz. Aztán délben felébredtem. De közben is vannak tíz perc kiesések. Úúú, soha többet nem iszok ennyit.

– Fú, hallod, rendesen kikészültél.

– A többiek nem meséltek semmit, hogy mit csináltam?

– Nekem nem mondtak semmit.

– Tuti biztos? Lucy, nekem nem tudsz hazudni.

– Száz százalék. Jenna, nyugodj már meg!

Ez egy időre megnyugtatta. Csak pár perc múlva sápadt el.

– Lucy... én... tisztán emlékszek, hogy tegnap...

– Mit akarsz mondani? – ijedtem meg én is.

– Tegnap reggel... majdnem elmondtam... neki. Meg mindenkinek.

– Mit?

– Hogy Harryvel dumáltál fészen, bakker, mi mást?

– Ne ordibálj, azt akarod, hogy mindenki megtudja?

– Mit? – jöttek oda hozzánk a fiúk. Szerencsére Harry nem volt köztük. Liam és ő valami fényképezkedésen voltak.

– Lucy az a csaj, akivel Harry anno beszélgetett facebookon.

– Jenna, ugye tudod, hogy... anyád... üdvözlöm – próbáltam visszafojtani a dühömet.

– Jaj, Lucy! Miért ne tudhatnák?

– Én azt hittem, Harry csak kitalálja az egészet – döbbent le Niall.

– Az elején én is – mondta Jenna. – De mikor pontos leírást adott Harryről, nem kételkedtem tovább.

– Figyelj, csajszi. Jobb, ha elfelejted. Ő egy party-állat, aki minden bulin más csajt szed fel. Nem ismerlek valami régóta, de ennyi idő alatt is megismerhettelek annyira, hogy tudjam: neked nem ez kell – mondta (szokatlanul kedvesen) Louis. De akkor nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki.

* másnap *

Ma megyünk haza. Holnap suli, nem tehetem meg, hogy nem megyünk egy kis kiruccanás miatt. Jenna egyetemen van, neki nem olyan nagy dolog lógni.

– Nos, akkor, sziasztok. Jó volt veletek – búcsúzkodtunk a buszállomás várótermében.

– Találkozunk még? – kérdezte Harry.

– Nem tudom. Várj.

Odamentem Liamhez és Jennához.

– Tervezed, hogy összefutunk még? – kérdeztem Liamtől, majd belesúgtam a fülébe: – Jenna nem tud semmit.

– Hát, akár el is jöhetnétek nyáron.

– Hé, mondj már neki valamit! – mondtam olyan hangerővel, hogy csak a srác hallja.

Közben elkezdtem lassan hátrálni. Persze, megint egyenesen Harrybe ütköztem. Ilyen az én szerencsém. De már megszoktam.

– Nos?

– Nyáron lehet, elmegyünk hozzátok.

– Lucy...

– Igen?

Olyat tett, amire nem számítottam. Mármint, számítottam rá, hogy előbb-utóbb megteszi, csak nem akkor.

Miután kimászott a számból, kikerekedett szemekkel nézett rám.

– Te vagy Maddy...