It All Started Online - Minden a neten kezdődött (1D ff) [BEFEJEZETT]

Maddy

Késő este, olyan tíz körül jutott eszembe, hogy ma még nem is tusoltam. Pedig az Új Évet frissen és tisztán akartam kezdeni. Dolgom végeztével magamra csavartam egy törülközőt, és készültem kimenni, mikor hirtelen kinyílt az ajtó, és bejött Harry.

– Jaj, Lucy, nem tudtam, hogy itt vagy!

– Öhm... valójában nem történt semmi. Van rajtam törölköző. De miért nem vagy a többiekkel?

– Eljöttem vécére. De mikor megláttalak, majdnem behugyoztam!

– Ezt vegyem sértésnek?

– Jaj, dehogy! Csak megijedtem. Mármint... hozzá vagyok szokva a...

– Ne folytasd, tudom.

– Te nagyon hasonlítasz egy...

– Kire?

– Semmi. Nem érdekes. Csak így, szemüveg nélkül, olyan... más vagy.

– Na ne mondd.

– Tényleg. Olyan... szép.

– Most ettől meg kellett volna hatódnom?

– Hát, valami olyasmi – mosolygott. – Te tényleg nagyon hasonlítasz egy lányra.

– Talán mert lány vagyok? – incselkedtem. Nem tehettem róla: élveztem a helyzetet.

– Szívesen folytatnám veled ezt a beszélgetést, de tényleg hugyoznom kell, szóval, ha megtennéd, hogy kimész, hálás lennék!

– Ó, persze, már itt sem vagyok!

Elmentem öltözni. Mire elkészültem, már Harry is végzett.

– Lucy... beszélhetnénk?

Félelmet keltett bennem ez a mondat. Igen, megijedtem. Amióta velük vagyunk, láttam, hogy bánik a lányokkal. Neki semmi sem szent. És a mai beszélgetésünk... hogy el kellett volna olvadnom attól, hogy szépnek nevezett... valójában el is olvadtam, de nem akartam magam elárulni. Liamnek igaza volt. A nőket félteni kell tőle. Nem akartam szeretni, de az a rohadék ketyegőm makacsul ellenállt mindenféle agyi ráhatásnak vagy erőszaknak.

– Persze – Nem! Nem! Hagyd a csodába ezt a srácot! – az agyam erősen tiltakozott, de nem volt erőm nemet mondani Neki. Elmentünk a konyhába, ahol a lehető legkisebb esélyünk volt összefutni másokkal. Összeszorult a gyomrom.

– Mit szeretnél? – kérdeztem, mikor leültünk.

– Csak kérdezni akartam tőled valamit. De úgy is hülyeség. Biztos nem.

– Kérdezz csak.

– Hülyének fogsz nézni.

– Már miért néznélek?

– Nagyon hasonlítasz valakire, akivel facebookon beszélgettem. Most hülyének tartasz, igaz? Nem kell válaszolnod.

Csak néztem rá. Nem tudtam mit mondani. Végül ő törte meg a kínos csendet.

– Nincs véletlenül egy Maddy Wolf nevű rokonod?

– Öhm... nem tudok róla, hogy lenne...

– Ez nem volt valami meggyőző – már megint az az ennivalóan sunyi mosoly ült az arcán.

– Pedig biztosra veheted, hogy nincs Maddy Wolf nevű rokonom.

Újabb csend. Kezdett nagyon irritáló lenni.

– Miért kérdezted?

– Csak gondoltam, azért hasonlíthatsz rá annyira, mert rokonok vagytok.

Szívecském, arra nem gondolsz, hogy én vagyok az? – futott végig az agyamon.

– Áh, nem is tudom, miért pont veled beszélem meg ezeket! Hiszen alig ismerlek! Csak... egyszerűen MUSZÁJ volt megkérdeznem. De ha nem, hát nem...