It All Started Online - Minden a neten kezdődött (1D ff) [BEFEJEZETT]

Szeretlek

Lefeküdt mellém.

– Szóval, amit a múltkor mondtam, azt teljesen ősszintén mondtam. Te pedig nem vettél komolyan. Miért?

– Harry, figyelj. Tudhatnád, hogy nem akarok már tőled semmit.

– Szóval régen akartál? – nézett föl a plafonra.

– Most nem ez a lényeg! – erre a kijelentésemre olyan ennivalóan cukin nézett rám, hogy nem tudtam neki hazudni. – Igen, régen akartam. De az akkor volt.

Harry nagy levegőt vett.

– Tudom, hogy ezt most nem lenne szabad megtennem – egyre közeledett hozzám, és egyre halkabban beszélt –, de hidd el: nem bírom tovább!

Egy könnycsepp csillogott a szeme sarkában. Aztán a hátamra döntött, és az ajka hozzám ért.

– Szeretlek – súgta a fülembe.

– Én is szeretlek.

Az érintés egyre intenzívebbé vált, és már szinte nem is csókoltuk, hanem haraptuk egymást. Beletúrt a hajamba, bennem pedig feltámadt az a gondolat, hogy letépek róla mindent. De úgy látszik, hogy ő is így gondolta, mert egy perc múlva már szinte semmi sem volt rajtunk.

– Nem... – toltam el magamtól – Harry... kérlek, ne...

– Mi a baj? – mászott le rólam – Ilyen rossz volt?

– Nem... sőt... nagyon is élveztem, de... – ültem fel, majd gyorsan magamra kaptam valamit.

– Nem kell magyarázkodnod. Értem én. Járok egyet. Majd jövök.

Csak akkor fogtam fel, hogy mit is mondott, amikor becsukta maga mögött az ajtót.

– Ne... mi?

Utána rohantam.

– Harry! – erre megfordult. – Eszednél vagy, az éjszaka közepén kimenni a sok részeg drogos közé?

– Elég nagy vagyok. Tudok vigyázni magamra – lökött félre az útjából.

– Ne! – könnyes szemmel utána futottam. – Harry, hallgass meg, én...

– Lucy! – hallottam Harry rémült kiáltását.

Összecsuklottak a lábaim. Azt még éreztem, hogy valaki elkap...

***

Kinyitottam a szemem.

– Mi történt?

– Elájultál. Ne, maradj inkább fekve – szólt rám, mikor fel akartam ülni. – Mit is akartál mondani?

– Azt, hogy... már én sem tudom, mit akarok... – hajtottam le a fejem.

– Ha te nem tudod, akkor én honnan tudjam? – akadt ki.

– Nekem, ezt... helyre kell tennem magamban. És addig nem lenne sok értelme...

– Minek?

– Ha te és én... érted?

– Persze... – fogta meg a fejét – tényleg... megyek. Ne várj meg. Nyugodtabb vagyok, ha itt vagy, szóval...

– Menj csak – próbáltam mosolyogni.

Kiment.

– Áhh! Hogy lehettem ilyen tapintatlan? Neki is vannak érzései!

Az ágyban feküdtem. Aztán jó tíz perc múlva elnyomott az álom.

Mikor reggel – pontosabban délben – felébredtem, hatalmas volt a csönd. Harry még mindig nem ért haza.

A konyhában Jenna és Liam vártak. Nem voltak elragadtatva a tegnap esti műsorunktól...

– Lucy! Mégis mit műveltél tegnap?! – vont kérdőre Liam.

– Hogy én? – akadtam ki.

– Tőletek zeng a sajtó! Nézd meg magad! – bökött az újság felé.

Harold Styles, a One Direction énekese összeveszett barátnőjével. Nem kellett a szalagcímnél többet olvasnom. Elég volt ennyi is.

– Harry pedig azóta sem jött haza – folytatta Jenna.

– És mindez a te hibád – jelentette ki Liam.

– Ne szidj már, épp elég bűntudatom van nélküled is!

– Már el akartunk menni megkeresni, mert a telefonját se veszi fel. Csak nem akartunk itt hagyni téged egyedül – mondta Jenna.

– Veletek megyek – vágtam rá. Nem is gondoltam végig a dolgot.

– Biztos vagy benne? – nézett rám hitetlenkedve Liam.

– Persze – én mondtam. – Megyek, felöltözöm, és indulhatunk.

Ők ketten végigjárták az összes helyet, ahol Harry megfordulhatott, minden kávézót, kocsmát, szórakozóhelyet... Én pedig megkerestem a banda további két tagját, hátha tudnak valamit.

Niall először nem is akart beengedni a szobájába, mondván: nagy a kupi, de azért mégis csak sikerült bejutnom.

– Mi járatban errefelé?

– Harryt keresem.

– Nem fogod itt találni. És ezt nem úgy mondom, mit az ő barátja, hanem mint a tied.

– És van fogalmad, merre lehet?

– Nem, nagyon sajnálom, nem tudok segíteni...