It All Started Online - Minden a neten kezdődött (1D ff) [BEFEJEZETT]

Újra nyár

A fiúk kitalálták, hogy meg kéne ünnepelni, hogy egy hónapig náluk fogunk lakni. Így esett meg, hogy házibulit rendeztek a bizalmas – és kevésbé bizalmas barátaiknak.

Jenna hívott DJ-t is, aki jórészt glam-rockot játszott.

– Lucy... – szólított meg valaki – Beszélhetnénk?

– Persze – válaszoltam. Harry és én – mert, hogy Harry volt az – elvonultunk egy csöndes... -ebb sarokba. Igazából nagyon féltem attól, amit mondani akart, mert megint úgy nézett rám, de nem tettethettem egy hónapig, hogy nem hallom, amit mond.

– Hallgatlak – ültem le mellé.

– Figyelj, szeretnék veled bizalmasan beszélni. Hajlandó vagy?

– Persze.

– Akkor menjünk be a szobámba, ott nagyobb a csend.

Újabb mondat, amitől felállt a szőr a hátamon. ÉS mikor beléptünk, nem mindennapi látvány tárult elénk. A fiúk egyik jóbarátja éppen készült levetkőztetni egy lányt. Még épp idejében érkeztünk, hogy ne lássunk semmi kínosat. Harry viszont jobban felhúzta magát, mint én.

– Eddie, AZONNAL TAKARODJ KI INNEN!!! – ordította. Szerencsére kint nem lehetett hallani a hangos zenétől.

A srácok eléggé megijedtek, de engedelmeskedtek a parancsnak.

– Tempó, tempó! – sürgette őket Harry.

Az ajtó hangosan csapódott be a párocska után.

– Végre, hogy elmentek. Nem jössz? – invitált az ágyra.

– De, persze... – feleltem.

Ott feküdtünk az ágyon, és nem szóltunk semmit egy ideig.

– Emlékszel, mit mondtam neked egyik éjjel? – törte meg a csendet Harry.

– Attól függ, mire gondolsz.

– Amikor elment az áram.

– Hogy nagyon hülyén érzed magad? – nevettem.

– Nem, nem erre gondoltam.

– Sejtettem.

– Szeretném, ha tudnád, hogy én azt akkor és ott teljesen komolyan gondoltam...

Csend.

– Figyelj, megértem, ha most nem veszel komolyan – folytatta. – A helyedben én sem hinnék magamnak.

– Még ha hinnék is neked – keltem fel az ágyról –, akkor sem menne...

– Lucy, várj!

– Nyugi, csak kimegyek inni egyet. Kérsz te is? – kérdeztem kedvesen.

– Hagyd csak, megyek én is.

Kint ittunk egy-egy sört (Harry normált, én citromosat), aztán elmentünk táncolni. Ezt a tevékenységet még mindig nem kedveltem, de most valahogy élveztem. Lehet, hogy a sör volt a hunyó, vagy inkább az, hogy Harry addig sem tehetett velem semmi olyat, de lényeg a lényeg, hogy mivel ilyen jót buliztunk, eléggé elfáradtunk. És jól le is izzadtunk, szóval elmentem zuhanyozni, mielőtt lefeküdtem volna. Miután kész lettem, nagy nehezen magamra csavartam egy törülközőt, majd visszamentem a szobába, ahova kárhoztattak: Harryhez.

– Szia Lucy, látom nincs rajtad sok minden – vigyorgott Harry, aki szintén ott volt. Na, pech.

– Légyszi, megfordulnál? Ugyanis szeretnék átöltözni.

– Ja... o... o... o... bocsi. – fordított hátat.

– Semmi baj – mosolyogtam.

Két perc múlva készen voltam. Harry közben lekapcsolta a villanyt. Gondolom azért, hogy hangulatot teremtsen, vagy, hogy ne kelljen a szemembe néznie, majd leült mellém.

– Hallod, szeretnék mondani neked valamit...

– Bocsi, de kérlek, ne most. Nagyon ááálmos vagyok... – dőltem hátra. Elaludtam. Már éjfél körül járhatott az idő. Harry megpróbált felébreszteni.

– Mi az, máris reggel van? – nyöszörögtem.

– Nem, csak fél percet aludtál. De ez nem várhat holnapig. Ha most nem mondom el, én megőrülök!