It All Started Online - Minden a neten kezdődött (1D ff) [BEFEJEZETT]

Ki az a Jessica?

Meséltem már arról a barátomról, aki szinte mindig azt hiszi, hogy bele van zúgva valakibe? Ő Niall, a banda szeretett ír szöszije. Életének röpke 23 éve alatt össz-vissz egyszer volt barátnője, az is egy amolyan se veled – se nélküled kapcsolat volt. A lány orrba-szájba csalta, fűvel-fával, szegény srác pedig mit se tudott az egészről, mert a barátai szerint nem az ő dolguk volt szólni neki. Hát, a férfiak már csak ilyenek. Sose fogom megérteni őket.

Reggel kilenckor kopogtak az ajtón. Fogalmam nem volt, ki lehet az az idióta, aki ilyen korán keres, szóval felugrottam és nagy hévvel nyitottam ki az ajtót, ahol Niall már várt.

– Mondd!

– Szia... zavarlak?

– Még aludtam volna egy keveset... de már mindegy.

– Csak azért jöttem, mert szeretnék tőled kérni valamit.

– Mégis mi lenne az?

– Igazából az idődből szeretnék egy keveset. Át tudnál jönni délután? Most lesz egy kis dolgom.

– Persze. Mikor?

– Hét körül jó lesz?

– Persze. Akkor hétkor nálad. Ne késs – nevettem. – Szia!

– Szia – csukta be az ajtót.

Igyekeztem csöndben kinyitni a fürdőszoba ajtaját, ami pár napja elkezdett nyikorogni, nehogy felébresszem a békésen szundikáló Harryt.

– Ne strapáld magad, már ébren vagyok – hallottam a nyöszörgését az ágyból.

– Bocsi, felébresztettelek?

– Aha, úgy tűnik. Kivel beszéltél?

– Niall jött... biztos megint valami nő van a dologban, és tőlem akar tanácsot kérni.

Nem néztünk egymás szemébe. Még egyikünk se dolgozta fel az előző nap történteket.

– Amúgy kérsz valamit reggelire? – törtem meg a csendet.

– Ne fáradj, mindjárt megyek én is.

Délután a fiúk valami tévés interjún voltak, szóval Jenna és én együtt lóghattunk. Elmentünk vásárolni a közeli plázába, majd – miután semmi értelmeset nem adtak a moziban – hazamentünk. Otthon mosatlan ruhák és tányérok tömkelege várt. Azonnal neki is láttunk. Persze megint nekem maradt a mosogatás. Jellemző.

Épp az utolsó tányérnál tartottam, amikor elkezdett csörögni a telefon. Gondoltam, ezt még befejezem, aztán veszem fel, de mire odaértem – Jennával egyszerre –, bekapcsolt az üzenetrögzítő:

Szia, Harry, Jessica vagyok a tegnapi buliból. Remélem, most is olyan jól érzed magad, mint akkor, mert ha igen, és van kedved átjönni... Várlak, puszika! Amúgy láttalak a tévében, nagyon cuki voltál!

Jenna és én csak néztünk döbbenten egymásra.

– Ki ez a riherongy?! Találjam meg, kirúgom az összes fogát!

– Nyugi, Lucy! Lehet, hogy csak...

– Nem, nem lehet! Megcsalt az a szemét állat!

– Ezt hogy érted? – nézett rám parancsolóan.

– Hát...

– Mi történt tegnap, mikor hazajöttünk?

– Ő részeg volt, én meg...

– Értem. Nem kell tovább magyaráznod. Mihez kezdesz most?

– Még nem tudom... várj. Megmutatom neki, milyen az, ha oda ütnek, ahol a legjobban fáj...

– Megrúgod... ott?

– Dehogy! Valami jobbat találtam ki... Kutathatok a szekrényedben?

– Hát persze... de miben mesterkedsz?

– Majd meglátod...