It All Started Online - Minden a neten kezdődött (1D ff) [BEFEJEZETT]

Niallnél

Hét előtt fél órával már tűkön ültem, és inkább elindultam Niall szobája felé a Jennától kölcsönzött ruhákban, melyekben az utcára soha ki nem tettem volna a lábam. Bekopogtam, majd az ajtó kitárult, és alsónadrágban parádézó barátom jelent meg benne.

– Szia, gyere be! Hogyhogy ilyen korán itt vagy? És hogy nézel ki?

– Jennával plázáztunk – vontam vállat. – Nem akarsz felöltözni?

– Ó, tényleg, igazad van!

Félénken leültem az ágyára, és vártam, hogy Niall felöltözzön.

– És, mi újság? – ült le mellém. – Nem akarsz egy jó filmet nézni?

– Mire gondoltál?

– Mondjuk... Deadpool? – mosolygott.

A film első fél órája emlékeztetett arra, mit is akartam csinálni itt, de inkább végigvártam. Aztán mikor végeztünk, Niall belekezdett a mondanivalójába:

– Tudod, miért hívtalak át, igaz?

– Vagy egy tippem.

– Jessicának hívják. Már évek óta ismerem, de neki Harry kell. Mit csináljak? – nézett rám kétségbeesetten. Úgy döntöttem, nem töröm össze a szívét.

– Szerintem írj neki egy szép verset. A lányok szeretni szokták.

– Segítenél?

– Persze...

Nekiláttunk a versírásnak. Igyekeztem Niallre hagyni az írást, én csak néha egy-két rímet szőttem bele. Nem lehet mindenki olyan zseniális, mint Dante, aki egy teljes művet írt rímelve. Íme, az eredmény:

Tudom, nem számítok Neked,
Egy srác vagyok a sok közül...

Mégis, ha nézed a kék eget
A magány melletted ül.

Egy felhő sincs az égen

Magányos a táj.
Olyan, mint az életed,

A szíved ettől fáj.

Nem lehetek melletted

És a lelked sajog

Nézed a kék eget
És eszedbe jutok...

Megható, igaz? Mire végeztünk, hát, ha nem is ment le a nap, de elég későre járt már, olyan kilenc körül lehetett.

– Vissza akarsz menni? – kérdezte Niall.

– Kéne?

– Jaj, nem azért kérdeztem... felőlem nyugodtan itt is maradhatsz, ha úgy tetszik.

– Akkor... maradnék. Hú, de hideg van! – tértem vissza a valóságba Niall szemeinek bámulása után.

– Mindjárt megyek, becsukom a teraszajtót.

– De jó, neked teraszod is van? – pattantam fel.

– Hát...

Kirohantam a szobából nyíló ajtón, és a szabad ég alatt találtam magam. Már erősen elkezdett sötétedni.

– Nem akarsz visszajönni? Hideg van kint... – jött utánam Niall.

– Nézd, hullócsillag!

– Hol?

– Ott! – mutattam az égre.

– Nézd, ott egy másik!

– Hát nem romantikus?

– Te miről beszélsz? – nézett rám kérdően.

– Igazad van, tényleg kezd hűvös lenni idekint.

– Akkor nem megyünk be?

– De... tudnál adni valamit pizsama gyanánt? Haragszom Harryre, és nem tudok visszamenni a cuccaimért.

– Hát, persze.

Adott. Elég viccesen festettem benne.

– Akkor, lefekszünk? Mármint aludni.

– Fáradt vagy te is, látom.

– Eléggé. – mosolygott.

– Akkor?

– Dőlj csak el itt, én kimegyek a kanapéra.

– Jó. De nem akarom, hogy neked kényelmetlen legyen.

– Nem lesz, az nyugi.

– Biztos?

– Igen...

Ott feküdtünk a franciaágyon, de egyikünk sem akart felkelni. Aztán két perc múlva se kép, se hang...