It All Started Online - Minden a neten kezdődött (1D ff) [BEFEJEZETT]

Diagnózis

– Már két hete nem beszéltünk – szipogtam a suli udvarán.

– Ne sírj. Lehet, hogy csak elromlott a telefonja – nyugtatott Alice.

– Vagy egyszerűen elfelejtett.

– Nyugi. Nem felejthetett el. Téged nehéz elfelejteni.

Erre a kijelentésre csak még jobban elkezdtem sírni.

– Egyezzünk meg! Abbahagyod a sírást, és én nem beszélek többet róla.

– Mi történt, Lucy? Sírtál? – jött oda az osztály szívtiprója, Damian

– Nem, semmi bajom, légy szíves, hagyj békén. – Ezzel elmentünk a lány WC irányába. Ott belefutottunk Stellába, és elmeséltük neki is a fejleményeket.

– Lehet, hogy csak dolgozott! – mondta Stella.

– Igaz, egy húzós sulis nap után neked sincs kedved az emberekhez! – esett le Alice-nek.

– Az emberekhez. Hát mégsem vagyok neki különleges. Hhh.

– Ne sírj, elég volt az előbb!

– Sírt? – kérdezte Stella.

– Még Damian is észrevette.

– Pedig az nagy dolog.

Csöngettek, így mennünk kellett órára. Elbúcsúztunk Stellától, aki sajna nem volt az osztálytársunk.

Óra közben is csak Haroldra tudtam gondolni. Szeretem? Nem szeretem? Ha igen, hogy? Barátilag?

[Harold] Csajszi!

[Maddy] Hol voltál? Halálra aggódtam magam!

[Harold] Sok volt a meló. Vagy szimplán csak kikészített az élet és amint beestem az ágyba elaludtam. De mindig rólad álmodtam ;)

[Maddy] Ohh :$

[ Harold] És mi jót csináltál mostanában?

– Fent volt! – pusziltam meg Alice-t, mikor reggel találkoztunk.

[Maddy] Ma volt a Gólyabál. Kitáncoltam a lelkem. Csak kár, hogy ilyen nagy vihar van kint, és korán le kellett fújni, nem maradhattunk éjjel kettőig.

[Harold] Te szegény. Azért jól vagy?

[Maddy] Persze. Tényleg, a te gólyabálod milyen volt?

[Harold] Hát elég érdekes...

Megtudhattam, hogy egy rangos iskolába járt, és a gólyabálon görögnek öltözve, fél lábon állva, a szomszéd fülét markolászva, orrukat befogva kellett elmondaniuk az esküt, miszerint a tanárok akaratának mindig minden körülmények között ellenállnak, valamint a fölsőbb éveseknek szívesen kölcsön-örökbe adják mp3 lejátszójukat, ha épp úgy alakul a dolog.

[Harold] Amúgy... Öhm... Izé... Hogy is fogalmazzak...

Képes lettem volna megzabálni, olyan cukorfalat volt!

[Maddy] Igen?

[Harold] Maddy. Én...

[Maddy] Mi? Mondd már!

[Harold] Tudod...

[Harold] Jaj, most annyira hülyének érzem magam.

[Maddy] ... Harold ...

[Harold] Tudom hogy gyönyörű vagy

[Harold] És szexi

[Harold] És veled sokkal szívesebben beszélgetek mint más lányokkal és...

Ééés ekkor eltűnt. Nem volt elérhető, nem tudtam megcsörgetni meg semmi. Nem küldte el az üzeneteimet se a messenger, viszont Jennának pl elküldte.

– Áááááá!!!! Miért pont most?! Igazságtalanság! – rávágtam egy hatalmasat a párnára. Sírtam. Nem érdekelt, hogy látja-e valaki, vagy sem. A világ igazságtalan és kegyetlen.

Délután összefutottunk a barátnőimmel a városban.

– Szia, Lucy, hogy vagy? – kérdezte Alice.

– Hát, mondjuk, hogy nem jól...

– Mi történt? – nézett rám sajnálkozva Stella.

– Elmesélem. Üljetek le, különben hanyatt vágódtok!

És elmondtam nekik az egész tegnap estét, töviről-hegyire.

– Már majdnem kimondta, amikor hirtelen elment náluk a net a rohadt vihar miatt. Pedig még láttam, hogy gépel.

– Lehet, hogy még jól is jártál – szólalt meg Jenna.

– Ja. Ki tudja, min törte épp a fejét.

– Szerintetek csak játszik velem?

– Lehet – vágták rá egyszerre.

– Hogy beszélt?

– Édes volt... – mosolyogtam.

– Ez el van szállva. Föld hívja Lucyt! Lucy, jelentkezz! Hahó! – rázott meg Alice.

– Hé, mi az? Jól vagy?

– Szóval. Kertelt vagy sem?

– Háát eléggé kertelt...

– Volt valami hátsó szándéka – jelentette be Jenna.

– Honnan veszed?

– Te mondtad. Kertelt. Nem mondta el...

– Mit? Ne szívass!

– Ha csak azt akarta volna mondani, amit mondott...

– Könyörgöm, Jenna!

Minden szem Jennára szegeződött. Ő Alice-re bámult.

– Mondd te – törte meg a csendet Jenna. A feladat Alice-re hárult.

– Szinte biztosra vehető, hogy... öhmm...

– Csak a testemet akarja. Erre megy ki a játék. Gondolhattam volna.

– Nem! Mármint, nem csak azt. Azt is, de nem csak.

– Akkor, mit mondotok?

– Élvezd a helyzetet, amíg lehet...