It All Started Online - Minden a neten kezdődött (1D ff) [BEFEJEZETT]

Karácsonyi meglepi

A legszebb karácsonyi ajándék az új MacBook volt, Az Igazi Ajándék a számomra. Négy évet vártam rá. Mondjuk a szemüvegnek, amit szintén kaptam, annyira már nem örültem. De hát mit tehettem, ha a szemem rossz volt? A kontaktlencséhez nem sok kedvem volt, a szemüveget meg csak felkaptam reggel, és kész. A sok szöszölés miatt nem sminkeltem, akkor majd pont ezzel fogok reggel szórakozni.

Viszont eme változások miatt úgy döntöttem, hogy egy kicsit átrendezem a szobámat is.

A takarítás kellős közepén voltam, mikor Jenna ordított a nappaliból:

– Lucy, gyere ide! Ezt hallanod kell!

– Mi az? – kérdeztem, mert épp nem volt valami sok kedvem abbahagyni a rendrakást, ha már egyszer elkezdtem.

– Mondom, hogy gyere már!

– Nem ér rá később?

– Nem, most kell!

– Jó. Mit szeretnél? – ültem le mellé.

– Csak figyeld a híreket.

...Mindenkit vár a Wolverhampton Civic Hall, ahol ma este fellép az országszerte híres One Direction! Jegyek a helyszínen kaphatók... – kapcsolta ki Jenna.

– Nos?

– Mit nos? – néztem rá értelmetlenül.

– Te magad mondtad, hogy ő Harry, és hogy úristenfeleségülakarokmennihozzá – utánozta a hangom és a stílusom –, szóval kezdetnek találkozni kéne.

– Igen, tudom, de olyan furcsa még mindig, neten még oké, de...í

– Most akarsz vele találkozni, vagy sem?

– Há' hogy a viharba ne akarnék?

– Akkor szólj gyorsan a szüleidnek, hogy leléptünk, menjünk el, és vegyünk jegyet. Vagy mittomén. Te döntesz.

– Okés, okés, indulok – és már nyúltam is a telefonomért, hogy magammal vigyem, de valaki hívott engem. Liam volt az, aki amióta híres lett, felénk se dugta az orrát.

– Mit akarsz? – vettem fel.

– Neked is szia. Hallottad a híreket? Fellépünk Wolverhamptonben! Fel tudod ezt fogni? HAZAMEGYEK!!!

– Aham. És ehhez nekem mi közöm? – tettettem a hülyét.

– Több is. Egy: szereztem neked és Jennának két V.I.P. jegyet a koncertre. Kettő: be szeretnék ugrani hozzátok egy kis beszélgetésre. Vagy ezer éve nem találkoztunk.

– Csak hat – jegyeztem meg.

– Az most mindegy. Figyelj: eljöttök?

– Persze! – nevettem a telefonba. – Azt hitted, kihagynék egy ilyen jó kis bulit? Amúgy mikor jössz?

– Igazából itt állok a ház előtt. Tegnap kiderítettem az új címeteket.

– Ööö... van veled valaki?

– Nem, egyedül jöttem.

– Okés, megyek és beengedlek.

Miközben lefelé mentem az emeletről, szóltam a szüleimnek, hogy Liam eljött látogatóba. Nem igazán örültek neki, hogy a család fekete bárányának a fia idedugja végre az orrát, ráadásnak előzetes bejelentés nélkül, de mit tudtak tenni? Már itt volt. Nem kergethették el.

– Hello, Liam! De megnőttél – vigyorogtam a képébe, és két hatalmas cuppanós puszit nyomtam az arcára. Sosem szerette, ha puszilgatják.

– Szia – mosolygott ő is. Bután álltunk egymással szemben, és nem tudtam, mit mondjak.

– Ö, izé, be akarsz jönni? – kérdeztem végül.

– Hogyne!

– Szia, Liam! – rohant oda Jenna is, és megölelte régen látott barátját. Én közben megindultam befelé, naivan azt híve, hogy ők is mindjárt jönnek. – Mi újság? Hogy vagy? Nicola meg Ruth? Minden rendben? Van barátnőd? Hogy hívják? Jajj, mindent tudni akarok rólad! Képzeld, Lucy...

– Ööö... Jenna – szakítottam félbe. – Azt hiszem, nem ez a megfelelő alkalom – böktem fejemmel a nyitott ablak felé, ahonnan drága szüleim nézték a tékozló fiú hazatérését.

– Ó... óóóóóóóóó! Rendben! Nem megyünk fel?

– Jó ötlet – helyeseltem.

– Jenna, nem is tudtam, hogy itt vagy. Jó újra látni – jutott szóhoz végre Liam is.

– Pár éve mindig egymásnál karácsonyozunk.

Felértünk az emeletre, és bementünk a szobámba, majd leültünk a kanapéra.

– Szóval, Jenna, mit akartál mondani? – kérdezte Liam.

– Előbb te. Szóval? – kérdeztem, mielőtt Jenna kinyitotta volna a száját.

– Jó. Mindenki OK, a lányok jól vannak, barátnőm nincs. Szóval, Lucy?

– Hehe... ömm... izé... az úgy történt...

– Lucy éjjel facebookon dumálgat Harryvel a bandátokból.

Liam lesokkolt. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki, amit hallott.

– Mi a baj? – kérdeztem.

– Vigyázz vele. Havernak nagyon jó, szinte a legjobb, de a nőket félteni kell tőle.

– Ezt hogy érted?

– Tapasztalatból. Kedveli az egyéjszakás kalandokat. Nagyon. Azt mondta, eredetileg téged is annak szánt.

– MICSODA? – néztem rá kikerekedett szemekkel.

– Én megmondtam... – suttogta Jenna.

– Nyugalom – csitított le Liam. – Szeret, legalábbis állítása szerint, de tudod: vér vízzé nem válik.

– Hát... őszintén... most ez egy kicsit megdöbbentett.

– Elhiszem. Tényleg. Nem akartok most eljönni a hotelünkbe? – kérdezte hirtelen. – És ha már eljöttök, akkor magunkkal vinnénk titeket a turnénkra. Persze, ha nem okoz nagy problémát...

Jennával összenéztünk.

– Végül is, miért is ne? – válaszolt helyettem.

– Jenna... – néztem rá ingerülten.

– Akarsz vele találkozni, vagy sem?

– Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar. Anyuék vajon mit szólnak?

– Jaj, Lucy, nagy vagy már! 16 éves vagy!

– Hát szerintük nem. És még egy évet ki kell húznom velük. Megyek, megkérdezem...

Lementem a nappaliba, ahol anyuék épp tévéztek.

– Sziasztok – kezdtem félénken.

– Szia, kicsim. Mit szeretnél? – kérdezte apu.

– Ömm, Liam azt kérdezi, hogy Jenna meg én elmehetnénk-e velük a turnéjukra.

– Akkor miért nem jön ide ő és kérdezi meg? – nézett rám ingerülten anyu.

– Mert az én szüleim vagytok. Jenna is épp hazatelefonál.

Ebben a pillanatban hangos örömujjongás hallatszódott le az emeletről.

– Jó, mivel Jenna megy, mehetsz te is – hagyta rá apu.

– Khmm, Eric! – köszörülte meg a torkát édes anyám.

– Drágám. Az unokatestvére. És ott lesz Jenna is, aki úgyszintén felnőtt. És ilyen élményben nem sokszor lehet része az ember lányának!

– Köszi! Megyek csomagolni! – loholtam fel a lépcsőn.