It All Started Online - Minden a neten kezdődött (1D ff) [BEFEJEZETT]

Azok a kék szemek

Reggel arra ébredtem, hogy Niall hátulról átölel. Még aludt – olyan kis ennivaló volt!

Felkeltem, és kimentem a konyhába reggelit készíteni. Gondoltam, ha volt olyan kedves, és befogadott, meglepem valamivel. A hűtőben találtam mindent, ami egy jó palacsinta elkészítéséhez szükséges, így amellett tettem le a voksom.

Mire készen lettem, Niall is felébredt. Kikóválygott a konyhába, és automatikusan nyitotta a hűtőt, hogy valami ehetőt vegyen ki belőle.

– Niall...

– Ühüm? – kérdezte még mindig félálomban.

– Csináltam reggelit, nem ülsz le az asztalhoz?

– De... – botorkált oda.

A reggeli végeztével valami elfoglaltságot akartunk találni magunknak.

– Sakkozhatnánk.

– Az olyan unalmas!

– Akkor nézzünk tévét – állapodtunk meg.

Természetesen már csak a TopShopot adták, vagy valami uncsi főzőműsort, szóval ez a terv is dugába dőlt. Elég későn keltünk...

– Akkor, mitévők legyünk? – kérdeztem.

– Hát... téged nem keresek a többiek? Vagy máris leléptek volna fotózásra?

– Volt egy kisebb összezörrenésem Harryvel, szóval...

– Gondolom, akkor már rég lelépett – fejezte be helyettem.

– Hát, igen.

Délután olyan négy körül Niall is elment a fotózásra, így én totál egyedül maradtam. Mikor eluntam magam a TV előtt, felhívtam Jennát, hogy mi újság a fotózáson, ahova nyilvánvalóan a fiúkkal ment; persze azt se tudták, merre lehetek.

– Harry teljesen ki volt borulva, mikor leléptél. Ideges volt, és azt hajtogatta, hogy azok után, amit érted tett, képes vagy ott hagyni, meg ilyenek.

– Nem akart utánam jönni?

– Dehogynem. De Liam és én megállítottuk, mert abból semmi jó nem származott volna. Lucy, nem akarok beleszólni, de most ért ide Liam a kávézóba, ahol vagyok... – tette hozzá csöpp aggodalommal.

– És?

– Egyedül jött... Beszélni akar veled.

– Add.

– Szia, Lucy. Tudom, hogy tudsz Jessről. Meg úgy kábé minden másról is. De van egy rossz hírem: Harry ma egy csajjal ment el, aki nem a nővére volt.

– Ó. Kösz az infót.

– Most nagyon haragszol rá?

– Nem tudom, mit érezzek iránta. Én már tényleg nem tudom.

– Hallod, csak szólok, Niall ma nagyon furcsa volt. Igazából beszéltem is vele, de megígértette velem, hogy nem mondok neked semmit...

– Mit mondott neked Niall?

– Lucy, kivel beszélsz? – hallottam egy hangot a hátam mögül. Megfordultam.

– Igazából már senkivel – próbáltam nem elárulni, hogy Liam belekezdett volna valamibe, szóval letettem a telefont.

– Pedig nekem nagyon is úgy tűnt. Megnézhetném a telefonod? – jött közelebb.

A hangja és a tekintete is hűvös volt. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak valami huncutságon, de még nem vallotta be. Niall általában nevető, kék szemei most farkasszemet néztek az enyéimmel. Nem állhattam a pillantását, így átnyújtottam neki a készüléket.

– Amúgy csak annyit mondtam Liamnek, hogy már nem érdekel Jessica – nézett rám, miután csekkolta a híváslistámat.

– És ez az én szempontomból most jó, rossz, vagy semleges?

– Azt csak te tudhatod – ment ki az erkélyre.

Én ledőltem az ágyra, és gondolkodtam. Rengeteget. Még mindig szerettem Harryt, de már Niall iránt sem voltam közömbös. Harryt nem akartam szeretni, Niallt nem tudtam nem szeretni.

Végül is úgy döntöttem, megteszem, amiért jöttem. Kimentem utána a teraszra. Rám nézett. Egy ideig csak néztük egymás szemeit, majd megcsókolt. Az érintése lágy volt, és őszinte. Ha akartam volna, se tudok neki ellenállni.

Bementünk a szobába, közben végig csókolóztunk. Mire észbe kaptam, addigra egyszál fehérneműben feküdtünk az ágyban – helyesebben én az ágyon, ő meg rajtam.

– Biztos vagy benne? – kérdezte.

– Mérget vehetsz rá – néztem kételkedő szemeibe. Ő újra megcsókolt, most már még hevesebben, mint az előbb, és tovább folytatta, amit az előbb elkezdett.