It All Started Online - Minden a neten kezdődött (1D ff) [BEFEJEZETT]

Tiszta érzelmek

Louis kivételesen örült, mikor bekopogtattam hozzá is. Az arcán ott ült valami megmagyarázhatatlan, levakarhatatlan mosoly.

– Szia, Lucy, gyere csak beljebb – invitált beljebb, majd leültetett a kanapéra.

– Nem tudod, Harry hol lehet? – kérdeztem.

– Nem, de nem is igazán érdekel... – nézett rám.

– Ezt meg hogy...? – nem tudtam befejezni a kérdést, mert a hátamra döntött, és megcsókolt.

– Louis ezt... azonnal... hagyd abba! – alig tudtam mondani valamit, mivel kábé minden második szó után visszamászott a számba. Durván csókolt, nagyon nem esett jól. Két perc után tudtam csak olyan pozícióba tornászni magam, hogy őt eltolhassam magamtól.

– Mi az, nem volt jó?

– Nem, nagyon nem! Mégis... mit képzelsz magadról?! – keltem fel. – Harry szerinted mit szólna ehhez? Könyörgöm, a legjobb barátja vagy!

– Nem kell megtudnia – jött utánam, és megfogta a kezem.

– Ember, te jól vagy ilyenkor?

– Embertelenül jól – csókolt meg újra, de most már sokkal lágyabban. Más helyzetben talán engedtem volna a csábításának, de most meg kellett találnom Harryt, hogy megbeszélhessem vele a tegnap estét.

A telefonom csörgése mentett meg. Jenna volt az. Gyorsan kivágtam magam Louis karjai közül, és rohantam az előszobában hagyott mobilomért.

– Szia, mondd!

– Megtaláltuk, épp indulunk haza!

– Jó, mindjárt indulok én is – tettem le.

– Nos? – jött utánam Louis.

– Megtalálták, rohanok!

– És engem itt hagysz? – nézett rám ártatlan bociszemekkel.

– Igen, mennem kell, nem akarom, hogy még jobban megharagudjon rám.

– És az én érzéseim nem számítanak neked semmit? – vont kérdőre.

– Bocsi, sietek – hagytam ott. Nem akartam egy ilyen rámenős alakkal, mint Louis Tomlinson tovább kettesben maradni

Azonnal a fogkefémért rohantam, és kimostam a számat. Fúj, smároltam Louisszal! Irtózatos sebességgel rohantam a zuhany alá, és gyorsan letusoltam. El akartam tüntetni az érintése minden nyomát magamról.

Mikor hallottam, hogy valami nagy és nehéz csapódik a talajnak, aztán egy perc múlva az ágy kezd el nyikorogni, gondolhattam volna, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.

Beléptem a szobába, egy szál törülközőben – mivel a ruháimat nem akartam visszavenni, azokhoz Louis is hozzáért – és az ágyon találtam Harryt... kottarészegen.

– Lucy... várj meg... – kelt fel. A haja, a ruhája, a bőre, mindene bűzlött az alkoholtól.

– Mit szeretnél? – kérdeztem.

– Mondani neked valamit – fogta meg a derekam.

– Hallgatlak.

– Ne... ne itt, belátnak az ablakon.

– Könyörgöm, az ablak a kertre néz...

– Nem érdekel, a madarak látnak – csókolt meg. Én visszacsókoltam; ezt biztató jelnek vette.

Elkezdtünk hátrálni a fürdő felé, majd – miközben meztelen testünk összeforrt – vettünk egy hideg zuhanyt, ami nagyjából kijózanította Harryt, s így folytatódhatott, amit éjjel elkezdtünk...