Brilliant (magyar fordítás)

Ötödik fejezet: Sherlock unatkozik és van egy pisztolya

Sherlock unatozott - hihetetlenül és maximálisan elunta az agyát. Belarusszia egyike volt a legunalmasabb eseteinek, amivel valaha is találkozott. Ameliának igaza volt már az elején, Barry Berwicknek disszociatív amnéziája volt. Valójában, abban a pillanatban, ahogy kikérdezte eszébe jutott a férfinak miért ölte meg a barátnőjét: mert a nő megpróbálta lebeszélni az ivásról és amikor Barry részegen hazament, a nő kiabált vele. Így megölte.

Az emberek néha furcsa dolgokat csinálnak.

Sherlock unalmában már eljutott arra a pontra, hogy a férfi egy második, nagyobb mosolygó fejet festett a falra az első mellé. Aztán olvasás nélkül összeszerelte az új szürke füles fotelt, amit Amelia rendelt magának. Mindez egy jó órába telt.

Sherlock felnyögött és lerogyott a székébe. Sóhajtott és kinyújtotta hosszú lábait maga elé, majd egyik lábát a másikra tette. A falra szegezte Browning L9A1-es pisztolyát. Amint meghallotta a bejárati ajtó nyílását és becsapását, vigyorra húzódtak sápadt, vékony ajkai.

Úgy tűnt, Amelia és John vissza ért.

Most már van közönsége.

Tehát, akár el is kezdheti az előadást.

Sherlock a mosolygós arcra lőtt; a golyó hangja egész Baker Streeten visszhangzott, mint egy ostor csapás. Lőtt még egyet, amint John és Amelia felrohantak a lépcsőn. John füleibe dugta az ujjait, miközben Amelia vörös ajkai mosolyra húzódtak, mintha büszke lenne arra, amit a nyomozó csinál.

- Mi a fenét csinálsz? - kérdezte John dühösen.

- Unatkozom. - mondta durcásan Sherlock. Amelia kérdőn felemelte egyik szemöldökét és megpróbálta elharapni nevetését.

- Tessék? - bámult John a nyomozóra. Azt hitte nem jól hall.

- Unatkozom! - kiabálta Sherlock, talpra ugrott és ráemelte fegyverét.

John azonnal hátrahőkölt és a hadseregben tanultak kezdtek rajta kiütközni. Háta mögé tolta Ameliát védelmezve, mire a lány megütötte a bátyját mozgásra ösztönözve.

- Unatkozom! - mondta Sherlock újra, karját háta mögé rakta és bal oldala mellett ellőtt. - Unatkozom!

Vonakodva, de hagyta Ameliának, hogy kikapja kezéből a fegyvert és kivegye a töltényeket. A lány bocsánatkérően elmosolyodott, miközben elrakta a töltényeket hátsó zsebébe és John kezébe adta a fegyvert. A férfi a falat fixírozta és visszatolta a kanapét a helyére.

- Nem tudom, mi ütött a bűnügyisekbe. Jól célzok, nem vagyok közéjük való.

John elzárta a pisztolyt az asztalon lévő kis széfbe és aggodalmasan nézett barátjára.

- Szóval bosszút álltál a falon. - Ameliához fordult és hozzá tette. - Csak úgy, mint ő. Édes Istenem, nem csoda hogy olyan jól kijöttök egymással.

- Aha - válaszolta Sherlock bizonytalanul, majd Ameliára mosolygott, ahogy végigsimított a festett arcon. - A fal megérdemelte.

Megfordult és hátradobta magát a kanapén. Feje a tökéletesen elhelyezett párnán landolt, a lábait a karfára rakta.

- Mi a helyzet az oroszországi üggyel? - kérdezte John, örült hogy végre megbeszélhetik, mi történt Belarussziában. Tudta, hogy Sherlock senkivel nem akar beszélgetni, talán csak Ameliával, ennek ellenére türelmesen várta Sherlock válaszát.

Sherlock ülőhelyzetbe tornázta magát, hogy lakótársa jobban lássa.

- Belarusssziai ügy. - javította ki Sherlock leereszkedően. - Lehetetlenül egyszerű családi gyilkosság. - röviden Ameliára pillantott. - Mégis igazad volt. Disszociatív amnézia. Unalmas.