Brilliant (magyar fordítás)

Hatodik fejezet: Harc a figyelemért

- Amelia, Sherlock! - kiáltotta kétségbeesve John, ahogy felfutott a lakásba. Pislogott, ahogy megpillantotta a bedeszkázott ablakokat, amiket még Amelia rakott fel mielőtt lefeküdt volna. Sherlock túl fáradt volt segíteni annak ellenére, hogy egész éjjel ébren maradt.

Sherlock Amelia ujjaira csapott ahogy a lány a hegedűért nyújt, csendesen figyelmeztetve a helyes vonótartásra. A lány összehúzott szemekkel nézett a göndör hajú nyomozóra.

- Nem olyan nehéz, Sherlock. Izom memória.

Egy apró mosoly játszott a legfiatalabb Holmes ajkain, de nem mondott semmit, helyette John székére meredt, amelyben éppen Mycroft ült.

- John - mondta Sherlock mereven. Amelia a szemét forgatta és úgy csinált, mintha kettétörné Sherlock vonóját a térde felett. - Amy, ha megteszed, pokollá teszem az életed.

John Mycroftra nézett, aztán Ameliára - akit valamilyen oknál fogva Sherlock Amynek hívott -, majd Sherlockra.

- Láttam a tévében. Jól vagy? - egyenesen Sherlocknak címezve kérdését.

- Ó, igen, John. - mondta Amelia gúnyosan. - Én tökéletesen jól vagyok. Köszönöm, hogy aggódsz a kis húgodért, nagyon sokat jelent ez nekem.

Sherlock a lányra vigyorgott, incselkedve összeborzolva a haját.

- Hmm? Tessék? - a törött üvegekre nézett, amelyeket Amelia nem volt hajlandó összesöpörni, mondván, hogy Sherlocknak is segítenie kell. - Oh, persze. Minden rendben. Csak egy kis gázszivárgás.

Megfordult, hogy szembenézzen testvérével, kinek jelenlétől nem volt boldog.

- Nem lehet. - mondta egyszerűen.

- Nem lehet? - ismételte meg Mycroft hitetlenkedve, szemei gyanakodva szűkültek össze.

Sherlock vállat vont.

- Túl sok dolgunk van. Nincs vesztegetni való időnk.

- Ms Watson még velem dolgozik. - mutatott rá Mycroft fáradtan. - Három napja nem dolgozik, mert ragaszkodtál hozzá, hogy mindenhova veled menjen. És a lakásra is vigyázott, amikor elmentél. Szentimentális lettél, kisöcsém.

- Akkor ez egy jó dolog, soha nem voltam szabadságon. Már túl sok szabadnapot halmoztam fel. - viccelődött Amelia, még mielőtt Sherlock bármit is mondhatott volna. - Nézd, John! A Holmes fiúk a figyelmemért küzdenek!

- Ne törődj a piti ügyeiddel. - mondta Mycroft összehúzott ajkakkal. - Ez nemzetbiztonsági ügy.

Sherlock morogva vette el Ameliától a hegedűt és szórakozottan pengette a húrokat.

- Hogy haladsz a diétával? - kérdezte burkoltan megsértve testvérét, miközben Mycroft válaszán töprengett.

Fivére nyugodt maradt, bár a homloka bosszúsan megvonaglott. Watson testvérekre nézett.

- Jól. Talán maga meggyőzhetné őt. 

- Miről? - kérdezte John, miközben az ablakhoz ment megvizsgálni mekkora a kár.

- Attól félek az öcsém hajthatatlan. - válaszolta Mycroft.

- Ha annyira lelkes vagy - jegyezte meg Sherlock gúnyosan, szorosan összepréselt ajkakkal-, miért nem vizsgálod meg te magad?

- Nem, nem, nem, nem, nem - rázta meg Mycroft sietve a fejét. - Nekem a minisztériumban a helyem, amíg le nem zajlanak a választás Koreával szóval... - elhallgatott, ahogy Sherlock és John kérdőn néztek rá, míg Amelia csak mindentudóan elmosolyodott. Sherlock, John és Mycroft sem tudott róla, hogy valójában a választási iratok a nadrágzsebében voltak. - Nos, erről nem kell tudnod, nemde?